Az ibizai lakhatási válság paradoxona

Az Ibiza szigetén kialakult lakhatási válság ironikus módon fenyegeti azt a turisztikai szektort, amelyet gyakran tesznek felelőssé a bérleti díjak emelkedéséért.

Az elmúlt évben a Baleár-szigeteken a bérleti díjak átlagosan 18 százalékkal nőttek, míg országos szinten ez a szám csupán 12 százalék volt. Az ibizai ingatlanpiacot sújtó válság következtében sokan kénytelenek autóikban élni, mivel a magas kamatlábak és a megélhetési költségek válsága miatt kevesebben engedhetik meg maguknak, hogy ingatlant vásároljanak, ezáltal megnőtt a bérlakások iránti kereslet.

Ibizán, ahol a turizmus kiemelkedően fontos gazdasági ágazat, a helyzet különösen súlyos. Egy egyágyas szoba havi bérleti díja 700 és 1000 euró között mozog, míg egy szerény lakásért akár 1500 eurót is elkérhetnek. Daniel Granda, a helyi bérlőket képviselő szervezet szóvivője szerint a szigeten egyre több a nyomorúságos körülmények között élő ember, és nyomornegyedek kezdenek kialakulni.

Ibiza városában a munkanélküliség alig 5 százalék alatti, míg Madridban 8, Sevillában pedig 19 százalék. A sziget gazdasági tevékenységének jelentős része a turizmushoz kötődik, és bár a turisztikai szektor rengeteg munkahelyet teremt, a lakások nagy része csak rövid távú turisztikai bérbeadásra érhető el, ami kiszorítja a helyi munkavállalókat a piacról.

A Baleár-szigetek konzervatív regionális kormánya nem alkalmazza a spanyol kormány által Madridban jóváhagyott, a bérleti díjak korlátozását célzó lakástörvényt. Helyette az ibizai hatóságok a lakástulajdonosokat teszik felelőssé a törvény megszegéséért, amiért rövid távú bérbeadásra kínálják ingatlanaikat, szemben azzal a helyi előírással, hogy legalább hat hónapra kell bérbe adniuk azokat. Emiatt az önkormányzat 2019 óta körülbelül 4 millió euró értékben szabott ki bírságokat.