Kecskeinvázió az olaszországi Alicudi szigetén
Az olaszországi Alicudi szigetén a kecskék száma olyan mértékben nőtt, hogy a polgármester, Riccardo Gullo mindenki segítségét kér, aki képes megoldást találni a problémára. A "fogadj örökbe egy kecskét" program keretében az önkormányzat lehetővé teszi, hogy az emberek elvihessék a szabadon kószáló állatokat.
Alicudi szigetén, amely Szicília északi partjainál található és a hét Lipari-sziget közül a legkevésbé lakott, a kecskék száma hatszorosára emelkedett az ideálisnak tartott számhoz képest. A helyzet annyira súlyossá vált, hogy a polgármester, Riccardo Gullo, nyilatkozatában arra bátorítja az embereket, hogy aki elkap egy kecskét, viheti is magával.
A kecskék problémája nem új keletű; körülbelül 20 évvel ezelőtt egy gazda telepítette őket a szigetre, majd szabadon engedte őket. Azóta a kecskék önállóan legelésznek a sziget sziklás oldalain, és gyakran szerepelnek a helyi képeslapokon. Az állatok gyors szaporodása miatt azonban most már a közparkokban és magánkertekben is megjelennek, mindenütt pusztítást végezve.
A "fogadj örökbe egy kecskét" programot azért hozták létre, hogy a kecskéket ne kelljen kilőni, hanem inkább háziasítani próbálják az emberek. A program keretében akár 50 kecskét is örökbe fogadhat az, aki e-mailben jelzi szándékát és kifizeti a 16 eurós illetéket. A cél az, hogy az állomány számát jelentősen csökkentsék, de mégis maradjon néhány, amellyel a turisták pózolhatnak.
Alicudi nem egyedülálló ebben a helyzetben. Tavaly júniusban a texasi McKinney városában is hasonló eset történt, ahol 40 szökött kecske jelent meg a lakosok kertjeiben. A koronavírus-zárlat idején pedig a walesi Llandudno városában is kecskecsordák lepték el az utcákat. Az alicudi helyzet azonban különleges, mivel a kecskék száma itt a lakossághoz képest rendkívül magas.
Szicília szigetének kulturális és gasztronómiai gazdagsága is figyelemre méltó. A sziget kulináris története olyan, mint egy bonyolult, több rétegű pite, ahol a különböző kultúrák – görög-római, bizánci, normann, spanyol, francia és olasz – nyomot hagytak. A helyi ételek, mint a babérlevéllel és fahéjjal ízesített hallevessel készülő kuszkusz, vagy a vad édesköménnyel és sáfránnyal gazdagított Pasta con le Sarde, a sziget sokszínűségét és egyedi jellegét tükrözik.
A sziget gasztronómiai különlegességei között szerepel a Pasta ala Norma, amely a helyi padlizsánfajtával és házi maccheroncini tésztával készül, valamint a cefalui specialitásnak számító paccheri tészta, amelyet hagyományosan háromféle tépett hússal (borjú, bárány, malac) és sült padlizsánnal töltenek meg. Ezek az ételek nemcsak a helyi lakosok, hanem a turisták számára is felejthetetlen élményt nyújtanak, és hozzájárulnak Szicília kulturális örökségének megőrzéséhez.