A Föld gravitációja eltérített egy aszteroidát és új felfedezések az űrkutatásban
Június végén egy nagyobb aszteroida, a 2024 MK, közel haladt el a Föld mellett, amelyet a kutatók alaposan megvizsgálhattak, és megállapították, hogy a Föld gravitációja enyhén eltérítette a kisbolygó pályáját.
Az esemény során a NASA által finanszírozott Asteroid Terrestrial-impact Last Alert System (ATLAS) Dél-Afrikában észlelte az égitestet június 16-án, majd június 29-én az aszteroida mintegy 295 ezer kilométerre suhant el a Föld mellett. Az ilyen típusú elhaladások során gyakori jelenség, hogy a Föld gravitációja befolyásolja az aszteroidák pályáját.
A 2024 MK átmérője körülbelül 150 méter, ami elegendő ahhoz, hogy becsapódása esetén jelentős lokális pusztítást okozzon. A NASA Goldstone Deep Space Communications Complex munkatársai a Goldstone Solar System Radar segítségével készítettek részletes képet az aszteroidáról, amelyen a felszín topográfiai sajátosságai is megfigyelhetőek voltak. Az adatok alapján megállapították, hogy az aszteroida pályája eltért az első észlelése óta, ami valószínűleg a Föld gravitációs hatásának köszönhető.
A kisbolygó korábban 3,3 évente kerülte meg a Napot, főként a Mars és a Jupiter közötti aszteroidaövben tartózkodva. A kutatók szerint a keringési ideje akár 24 nappal is rövidülhetett, de a Föld számára továbbra sem jelent veszélyt. A korábbi becslések szerint a 2024 MK 3037-ben közelítette volna meg újra a Földet, de ez az időpont a mostani számítások szerint pár hónappal korábbra tolódhat.
A Goldstone Solar System Radar teleszkóppal június 27-én egy másik, jóval nagyobb aszteroidát, a 2011 UL21-et is megfigyelték, amikor az 6,6 millió kilométerre közelítette meg a Földet. A megfigyelések során kiderült, hogy a kisbolygó körül egy korábban nem ismert holdacska kering.
Az űrkutatás más területein is történtek izgalmas felfedezések. Amerikai kutatók a HD 189733 b exobolygón hidrogén-szulfidot azaz záptojás szagú gázt azonosítottak, ami segíthet a Naprendszeren kívüli élet megértésében. A Jupiter méretű gázóriás 64 fényévre található a Földtől, és a rajta meglelt hidrogén-szulfid a kén egyik eleme, amely fontos építőeleme a bolygóknak, és befolyásolja az exobolygók atmoszféráját.
A HD 189733 b tizenháromszor van közelebb csillagához, mint a Merkúr a Naphoz, keringési ideje mindössze két nap, felszínén 927 Celsius-fokos forróság uralkodik, üvegeső hullik rajta és 5000 mérföld/órás viharok tombolnak. A James Webb Űrteleszkóp adatai által készített tanulmány szerint az exobolygó a legközelebbi „forró Jupiter”, melyet a csillagászok megfigyelhettek a csillaga előtti elhaladása alatt. 2005-ös felfedezése óta az exobolygók atmoszférájának kutatásában kulcsbolygóvá vált.
Az űrteleszkóp metán jelenlétét is kimutatta a bolygón, ami meglepő, mivel korábban úgy gondolták, hogy a bolygó túl forró ahhoz, hogy magas koncentrációban tartalmazzon metánt. Fu Guangwei, a John Hopkins Egyetem asztrofizikusa és a kutatás vezetője szerint a hidrogén-szulfid felfedezése egy lépcsőfok a bolygók felépítésének jobb megértésében.
A James Webb űrteleszkóp újabb lenyűgöző felfedezést tett, amikor egy körülbelül 6 milliárd fényévre található kvazárt fotózott le, amely úgy ragyogott, mint egy kozmikus eljegyzési gyűrű. A kvazár képe az Einstein által megjósolt gravitációs lencsehatásnak köszönhetően rajzolódott ki a szenzoron. Az RX J1131-1231 kvazár a Serleg csillagképben helyezkedik el, és a gravitációs lencsehatás egy különleges típusát, az Einstein-gyűrűt alkotta meg, amikor a kvazár és egy másik nagy tömegű égitest a megfigyelővel pontosan egy vonalba esett. A kvazárok megfigyelése segíthet a központi fekete lyukak forgási sebességének megértésében, a galaxisok keletkezésének feltárásában, és akár a sötét anyag feltérképezésében is.
A legújabb kutatások során a James Webb űrteleszkóp a LHS 1140b exobolygót is megfigyelte, amelyet 2017-ben fedeztek fel, és amely a Naprendszeren kívüli élet utáni kutatások egyik legígéretesebb célpontja lehet. Az LHS 1140b nagyobb, mint a Föld, sugara körülbelül 70 százalékkal nagyobb a bolygónkénál, és a megfigyelések szerint lehet, hogy a tömegének 10-20 százaléka víz. Az űrteleszkóp adatai alapján a bolygónak van légköre és folyékony víz is található rajta, ami elengedhetetlen az élet kialakulása szempontjából. A bolygó légköre jórészt nitrogénből állhat, mint a Föld légköre, és a bolygó kötött tengelyforgása miatt egyik oldala mindig a vörös törpecsillaga felé néz, míg a másik az örök sötétség felé. Az LHS 1140b kozmikus értelemben véve viszonylag közel van a Földhöz, csupán 49 fényév a távolság, és a planétáról készített tanulmány hamarosan megjelenik az Astrophysical Journal Letters című tudományos lapban.
