A kormány Antiszemitizmus Elleni Nemzeti Stratégiája: Üres ígéretek és kritikák

A kormány által elfogadott Antiszemitizmus Elleni Nemzeti Stratégia kritikák kereszttüzében áll, mivel a dokumentumot tartalmi hiányosságok és konkrétumok nélküli ígéretek jellemzik. A 129 oldalas stratégia Orbán Viktor idézeteivel kezdődik, de a kormányzati kommunikáció és a valóság közötti ellentmondások miatt a dokumentumot sokan kifogásolják.

A kormány Antiszemitizmus Elleni Nemzeti Stratégia című dokumentumát, amelyet egy június 20-i kormányhatározatban fogadtak el, több kritika éri. A stratégia nem tartalmazza azokat az elemeket, amelyeket a neve sugall, és a kormány erőfeszítéseit dicsőíti, mintha már minden a legnagyobb rendben lenne. A dokumentum Orbán Viktor-idézetekkel kezdődik, amelyek szerint szintén minden rendben van, miközben a szövegben a migránsozást és a hanyatló nyugatra utalásokat sem hagyták ki.

A stratégia jelentős része megúszós házi feladatnak tűnik, konkrétumok és érdemi vállalások nélkül, és az első kormányzati "vállalásra" 30 oldalt kell várni, amelyek közül csak hét van, és ezek sem túl konkrétak. Az anyagban található eltorzult, olvashatatlan táblázatok és grafikonok, és a legfrissebb adat is csak 2022-es.

A stratégia kidolgozása a magyarországi bevett zsidó egyházak és zsidó szervezetek bevonásával történt, de nem világos, kinek mekkora része volt a végleges szövegben. A dokumentum tartalmának nagy része érdektelen, brosúra-jellegű töltelékszöveg, és az állami támogatást bőkezűnek állítja be, noha az összeg kerekítési hiba.

A stratégiai anyagban szereplő Orbán-idézetek a zéró tolerancia politikáját és a rasszizmus, antiszemitizmus elleni küzdelemben elért eredményeket hangsúlyozzák. Azonban a kormányzati kommunikáció gyakran feszegeti ezeket a határokat, például a menekülteket a terroristákkal összemosó nemzeti konzultáció és reklámkampány, vagy a Soros Györgyöt ábrázoló kormányzati plakátok esetében, amelyeket antiszemita felhangú vádak értek.

A stratégia szövege főként korábbi lépések és intézkedések felemlegetésére korlátozódik, és a "további vállalások rögzítése a jövőre nézve" alcím ellenére csupán hét vállalást tartalmaz, amelyek általánosságok. A dokumentum hossza ellenére alig tartalmaz érdemi információt, nagy részét olyan fejezetek töltik ki, mint a hazai és nemzetközi emberi jogi szabályozás ismertetése, zsidó szervezetek bemutatása, a zsidó kulturális élet vagy a vallásturizmus jellemzése.

Az utószóban a kormány önfényező megállapításokat tesz, például hogy Magyarország Európa egyik legbiztonságosabb országa, ahol a zsidó kultúra virágzik, és ebben a migrációs politika is jelentős szerepet játszik. Emellett a kormány megkülönböztetett figyelmet fordít a zsidósággal folytatott közvetlen párbeszédre és a történelmi múlt közös feldolgozására, bár ezt a zsidó szervezetek részéről kritikák érték, például a Szabadság téri "német megszállási emlékmű" ügyében.