A szellemváros, Forest City, ahol a sötétség és csend uralkodik

Egy kínai cég által megálmodott dél-malajziai Forest City, amelyet egykor egymillió ember otthonának szántak, ma szinte lakatlan és elhagyatott, ahol a kevés lakó is elmenekülne a rémisztő csend és sötétség elől.

A dél-malajziai Iskandar Puteriben található Forest City magánváros egy ambiciózus projekt volt, amelyet egy kínai cég húzott fel, de a tervek ellenére a város ma szinte üresen áll. Az eredeti elképzelés szerint egy földi paradicsomot hoztak volna létre, de a valóságban a magánvárosban csupán 9000 ember él, és az épületekben állandó sötétség és csend honol. A projekt 2006-ban indult, és a Egy Övezet Egy Út program keretében kezdődtek meg az egyeztetések 2013-ban, a cél pedig az volt, hogy Eurázia korábbi meghatározó szerepét visszaszerezzék.

A Country Garden ingatlanfejlesztő cég 100 milliárd dollárt, azaz jelenlegi árfolyamon 35 705 milliárd forintot szánt a város felépítésére, amelyet egy környezetbarát, víziparkkal, golfpályával, irodákkal, bárokkal és éttermekkel ellátott helynek terveztek. A célpiac a kínai felső-középosztálybeli állampolgárok voltak, akiknek a Szingapúrban lévő ingatlanárak töredékéért kínáltak volna lakásokat. Azonban a malajziai miniszterelnök vízumkorlátozásokat vezetett be a kínai állampolgárokra, és a kínai kormány is korlátozta állampolgárai külföldi kiadásait, ami megnehezítette a lakások értékesítését.

A projektet környezetszennyezés és korrupciós vádak is érték, mivel a fejlesztések jelentős negatív környezeti hatással jártak, és a gyors építkezés miatt repedések jelentek meg az épületekben és az utakon. A malajziai politikai válság és a koronavírus-járvány tovább rontott a helyzeten, ami gazdasági bizonytalansághoz és utazási korlátozásokhoz vezetett.

A városban jelenleg körülbelül 1,14 millió dollárért, azaz 406 millió forintért kapható egy lakás, míg a környező Johor Bahruban átlagosan 141 ezer dollárért, azaz 50,2 millió forintért. A lakók havonta körülbelül 800 dollárt, azaz 285 ezer forintot fizetnek a lakhatásért, de sokan már bánják, hogy ide költöztek. Egy korábbi lakó, Nazmi Hanafiah szerint magányosnak érezte magát, és nem voltak szórakozási lehetőségek, míg egy másik lakó, Joanne Kaur és férje az egész emeleten egyedül élnek, és a lehető leghamarabb el szeretnének költözni.

Ez a hely hátborzongató. Még nappal is, amikor kilépsz a bejárati ajtón, a folyosó sötét. Sajnálom azokat az embereket, akik valóban befektettek és egy lakóhelyet vettek itt. A lehető leghamarabb ki akarunk költözni – nyilatkozta Joanne Kaur.