Orosz hadihajók gyilkolhatják a Fekete-tenger delfinjeit
A szomszédunkban dúló háború rendkívüli környezeti pusztítással jár, csak az invázió első évében mintegy 50 ezer delfin pusztulhatott el a fekete-tengeri harci aktivitás következtében. Ukrajna szerint az orosz fél egyenesen ökocídiumot követ el, és ezért felelősségre is vonnák az agresszort. Meglepő módon azonban látszólag nyertesei is akadnak a konfliktusnak a természetben.
Amikor az ukrajnai invázió pusztításáról beszélünk, a többség a kioltott emberi életekre, a romba dőlt településekre és a kilőtt tankokra asszociál, de a háború nemcsak az emberi közösségeknek, hanem a természetnek is felfoghatatlan szenvedéseket okoz. Az ukrán kormány becslései alapján 2024 elejére az ország természeti kárai a konfliktus kirobbanása óta már az 56 milliárd dollárt is elérték. A valódi veszteségeket csak a háború lezárása után lehet majd teljességükben megismerni, és a hosszú helyreállítási folyamat is csupán ekkor indulhat meg.
Környezetpusztítás szempontjából a krízis legismertebb mozzanata alighanem a Nova Kahovka-i gát felrobbantása, ami többek között a helyi dunai tarajosgőtéket érintette igen negatívan, de bizonyos időszakokban potenciális nukleáris katasztrófa is fenyegetett. A hatások igen sokfélék, robbanások, tüzek, hadi mozgások, elaknásítás, mérgező anyagok, zajszennyezés és megannyi egyéb tényező veszélyezteti az Ukrajnában előforduló fajokat és az ország élőhelyeit.
A pusztítás mára olyan mértékű lett, hogy szomszédunk a nemzetközi bűncselekmények közé az eko- vagy ökocídiumot is szeretné felvetetni a népirtás, az emberiesség elleni bűncselekmények, a háborús bűncselekmények, illetve az agresszió bűntette mellé.
Különleges alfajok
Az invázió kezdetét követő hónapokban a Fekete-tenger ukrajnai részén rendkívül aggasztó ökológiai jelenség kezdett el kibontakozni. Ivan Ruszev vezető kutató és kollégái a harcok első hónapjaiban arra lettek figyelmesek, hogy a régióban a megszokottnál jóval nagyobb számban hullanak a delfinek.
A Fekete-tenger és az Azovi-tenger élővilága sok szempontból egészen különleges, a cetféléket tekintve több endemikus, a világon sehol máshol nem fellelhető alfaj is él itt. A régió három fajnak ad otthont, a barna delfinnek, a palackorrú delfinnek, illetve a közönséges delfinnek, mindhárom állat esetében a térségben olyan alfaj van jelen, amely a populáció többi részétől régóta elkülönülten fejlődik.
A fekete-tengeri delfinek helyzete a 20. században sokat romlott: az 1960-as évekig célzottan is vadászták őket, majd az ipari halászat okozta mellékfogások, a csökkenő táplálékmennyiség, a környezetszennyezés, az élőhelyek degradálódása és zsugorodása, valamint az emberi terjeszkedés helyezte nyomás alá a populációkat. A természetvédelmi erőfeszítéseknek köszönhetően utóbb sikerült megfordítani a folyamatokat, a háborút megelőzően, 2020-ban a becslések alapján a delfinek összesített száma a 250 ezret is meghaladta a régióban.
Több tízezer példány néhány hónap alatt
Az invázió drámai hatást gyakorolt az eleve törékeny ökoszisztémára, különösen a delfinekre, erre pedig már 2022 nyarán felhívta a figyelmet Ruszev. A tömeges delfinpusztulás 2022 márciusában vette kezdetét, ekkoriban a Fekete-tenger a konfliktus kiemelt zónája volt. Később – a régióban folyó orosz aktivitás mérséklődésével – a folyamat enyhült, a következmények azonban így is súlyosak.
Ruszevék végül megállapították, hogy az invázió közvetlen vagy közvetett módon nagyjából 50 ezer delfin pusztulásáért volt felelős a konfliktus első évében, ez a három faj kombinált populációjának ötödét jelenti.
A szonár, mint delfinpusztító eszköz
A kutatók régóta tudják, hogy a cetfélék számos életfunkciójukban a hangokra támaszkodnak: egyes fajok a vadászathoz és a tájékozódáshoz használják az echolokációt, de a hangkeltés az emberekhez hasonlóan a kommunikációban is szerepet játszik náluk. Éppen ezért a zajszennyezés különösen nagy veszélyt jelent rájuk.
Ruszev arra jutott, hogy a Fekete-tengerben tapasztalt tömeges pusztulásért az orosz hadihajók és tengeralattjárók által használt szonáreszközök voltak felelősek – a megszálló flotta jóval nagyobb az ukrajnainál. Érvelése szerint a berendezések megzavarták a delfinek hallórendszerét, ami tönkretette a belső fülüket, ellehetetlenítve a tájékozódást és a zsákmányszerzést.
Nehéz bizonyítani
Az akusztikus trauma elméletét azóta is próbálják alátámasztani. A cetfélék belső fülének károsodását csak a halált követő 24 órán belül megvizsgált mintákban tudják kimutatni, más esetben lehetetlen különbséget tenni a belső fül érzékeny szőrszálainak roncsolódása és a bomlás következményei között.
Egy romániai laboratóriumi vizsgálat alapján a morbillivírusok önmagukban egészen biztosan nem magyarázzák az elhullásokat: az elemzett hat tetemből csupán kettőben mutatták ki a kórokozókat.
A csendes áldozat
Az ukrán döntéshozók és szakértők az elmúlt időszakban azon dolgoztak, hogy felépítsék az Oroszország által elkövetett ökocídium ügyét, a delfinek boncolási vizsgálatai pedig kulcsszerepet kaphatnak a tervekben.
Több mint kétszeres gyarapodás
Az inváziót követően nem sokkal néhány kivételt leszámítva a vadászatot teljesen betiltották Ukrajnában. Ennek következtében egyes fajok egyedszáma kontrollálatlanná vált, és jelentős gyarapodást lehetett tapasztalni.
Viktor Cservonyij, az Ukrán Vadászszövetség elnöke úgy becsüli, hogy a konfliktus kirobbanása óta az országban élő rókák egyedszáma nagyjából 200 ezerről megközelítőleg 500 ezerre emelkedett.
Helyreállhat a természet?
A vadászat visszaszorulása a vörös rókák mellett a szürke farkasok, az aranysakálok, az európai borzok, a nyestkutyák, sőt, a vaddisznók esetében is növelte a populációt.
Csernobili paradicsom
Ukrajnában a háborút megelőzően is látni lehetett, hogy az emberi tevékenység csökkenése milyen kedvező hatásokat gyakorolhat a környezetre. A csernobili zóna, ahol aktivitásunk az 1986-os katasztrófa óta minimálisra csökkent, számos élőlény számára valóságos paradicsom.
Hogy az invázió pontosan miként befolyásolja a terméset állapotát, valószínűleg csak évek, évtizedek múltán fog kiderülni, de félő, hogy számos esetben helyrehozhatatlan pusztításról beszélünk.