A Tejútrendszer közepén lévő szupermasszív fekete lyuk lenyűgöző képe
Az Eseményhorizont Teleszkóp segítségével készült felvételen a tudósok polarizált fényben mutatták be a Tejútrendszer közepén lévő szupermasszív fekete lyukat, a Saggitarius A-t, amely újabb bizonyítékot szolgáltat arra, hogy a fekete lyukak fizikája univerzális lehet.
Az Eseményhorizont Teleszkóp (EHT) által készített új felvétel a Saggitarius A-t ábrázolja, amely a Tejútrendszer közepén található szupermasszív fekete lyuk. A képen spirálisan körbefutó mágneses struktúrák láthatók, amelyek hasonlóságot mutatnak az M87 galaxis központjában lévő fekete lyuknál látottakkal. Ez arra utalhat, hogy az erős, csavart és rendezett mágneses mezők gyakori jelenségek lehetnek a fekete lyukak körül. A kutatás eredményeit a The Astrophysical Journal Letters tudományos lapban publikálták.
Az EHT-t kezelő nemzetközi tudóscsapat először alkalmazta a polarizált fényt a mágneses mezők leképezésére. A polarizált fény oszcilláló elektromágneses hullámokból áll, és ha ezek a hullámok a kívánt irányban rezegnek, akkor polarizáltnak nevezhetők. Ezt az elvet használják például a 3D-s szemüvegek is, ahol a két lencse eltérő polaritású, így csak a fény egy részét engedik át, amiből az agy 3D-s képet alkot.
Mariafelicia De Laurentis, a Nápolyi II. Ferdinánd Egyetem tudósa és az EHT-projekt egyik résztvevője szerint most először sikerült úgy kalibrálni az eszközt, hogy azzal meg lehessen látni a Tejútrendszer magját képző szupermasszív fekete lyuk eseményhorizontjának mágneses mezőjét.
A szupermasszív fekete lyuk körül kavargó forró plazma a mágneses erővonalak mentén mozog, mivel a plazma töltött részecskékből áll. Ezek a részecskék örvénylése polarizációs mintát hoz létre, amely merőleges a fényre, és a polarizáció mérése pontosan megmutatja, hogy a mágneses mező miként csavarodik a fekete lyuk körül.
De Laurentis szerint a polarizáció fontos a fekete lyukak tanulmányozásában, mert információkat szolgáltat a fekete lyukat körülvevő mágneses mezők geometriájáról és dinamikájáról. Úgy véli, ezek a mezők kulcsszerepet játszanak az akkréciós folyamatokban, a fekete lyukak sugárzásában, és általában a rájuk jellemző fizika megértésében.
A Saggitarius A esetében az akkréciós folyamatok és az anyagkilövellés nem jellemző, ami pozitívum, hiszen ennek hatása több tízezer fényév távolságra is érezhető lenne. Az M87 esetében azonban ezek a jelenségek megfigyelhetők, és mivel az M87 és a Saggitarius A mágneses erővonalai hasonlóak, a kutatók úgy vélik, hogy a fizikai tulajdonságokban is megegyezhetnek ezek az objektumok, sőt, talán az összes többi fekete lyukéval is.