Tehát a Coldplay visszatért Budapestre, emlékszem akkor még a Papp László Sportarénában adtak koncertet, egészen pontosan 2008-ban. Bevallom akkor már nekem, az éppen a Viva La Vida aktuális lemezükkel turnézó angol csapat már nagyon a mainstreambe ment át. Valójában az XY-lemezig tetszett igazán a Chris Martin énekes, Jonny Buckland gitáros, Guy Berryman bőgős és Will Champion dobos által fémjelzett csapat. 2008-óta persze a banda sikert-sikerre halmozott és vált úgy világsztárrá, hogy azóta is kullog utánuk mindenki, generációjuk egyik legnagyobb állócsillaga, a stadionrock utolsó fiatal mohikánjai. Tényleg szupersztárok. Ami persze köszönhető a lakossági pop felé kikacsingatásaiknak is. Amióta csak félszemmel rájuk pislogva követem azt, amit a Coldplay jelent, tudom, hogy rengeteg popsztárral dolgoztak közösen, Rihannára konkrétan emlékszem, sőt azt is tudtam, hogy a koncertjeik léptéke napjainkra már monumentálissá duzzadt, de Chris Martin nőügyeitől is folyamatosan hangos volt a sajtó. Úgy is mondhatnám, hogy világsztárok lettek. Szóval itt ez az egykor alterosabb hangokat megütő zenekar és azt hiszem ezzel tényleg feladták nekem a leckét, hiszen tudtam, hogy a zenekari sound nekem már nagyon nyál és hogy a popularitásuk is átlépi a Fekete Lyukban szocializált lelkem, de azt már a cikk elején kijelenthetem, hogy nagyon megleptek a srácok.

De csak haladjunk szépen az időben. Szóval már a bejáratnál meglepett a tény, hogy a kezembe nyomtak egy karóra-szerűséget, amit - követve a többi koncertlátogatót - a karomra is helyeztem. Ekkor még nem tudva, hogy komoly szerepe lesz a show-ban. Sőt. Az audienciát tekintve nem nagyon lepett meg, hogy többségében faiatal lányokból áll a rajongói mag, kiegészülve még azokkal, akik talán a kezdetektől kedvelik Martinékat. A közönség is nagyon megváltozott 2008-óta, s bár azóta nem koncerteztek hazánkban, pontosan emlékszem, hogy az akkor kilátogató harmincas korosztályt inkább ma a tinik képviselik, köszönhetően a már fent említett elpoposodásnak. A Puskás teljes teltházzal fogadta a zenekart, ám mielőtt a Coldplay a színpadra lépett volna, két magyar lány felvázolta, hogy mit is fogunk látni, ami valójában nem lepett meg, hiszen ők is a Coldplayt konferálták fel, nem a Cannibal Corps-t...de a viccet félretéve, egy rövid videó-összeállításból megtudhattuk, hogy a bejáratnál kapott óra a koncert egyik fontos látványelemeként működik, mert mindenféle színekben tud pompázni és ráadásul ha mozgunk, miközben a kezünkön van még tölti is önmagát, de azt is megtudhattuk, hogy a buli egy teljesen újrahasznosított anyagokból elkészített, megépített turné sokadik állomása, amire az akkugyárakon edzett hun rajongók rá se bagóztak, így a két konferanszié gyorsan leléphetett és végre elkezdődhetett az a show, amilyet azért tényleg ritkán lát az ember. 

S hogy miért, mert ez valójában nem is egy koncert, hanem egy zenés látványorgia. Ami az első percétől beszippantja az embert és nem is ereszti. A Music Of The Spheres turné az utolsó, 2021-es lemezük anyagát promózza még mindig, s mivel hihetetlen igény van a Coldplayre, még biztosan futnak párt kört az albummal világszerte. A többszörösen - Grammy-vel, Brit Award-dal és még ki tudja, milyen díjakkal - kitüntetett zenekar egy olyan koncepciót alakított ki a turnéra, ami tulajdonképp egy zenei-és űr utazás is egyben, amely egy látványos és nagyon ötletes, állandóan lüktető színpad segítségével adagolja szépen lassan az édes popmelódiákat a fülünkbe, lelkünkbe, szívünkbe. Sokkal inkább egy esztrád-műsor, sem pedig koncert. A négy részre tagolt koncertet a távoli planétákon kezdjük, majd a Holdon folytatjuk, ahonnan eljutunk a csillagokig, s majd vissza haza. Minden egyes felsorolt helyszín egy-egy színpadrész „személyében” manifesztálódik, Amiből konkrétan három volt, a főszínpaddal és két kisebb, a közönség között szinte eltűnő kisszínpaddal, amit egy kifutóval kötöttek össze, így a csapat számára teljesen bejárható volt szinte az egész stadion, és a rajongók is a kedvenceik közvetlen közelében bulizhattak. Teljesen interaktívan akár. Lásd később. A remek formában játszó Coldplay 20:40-kor lépett ki a Puskás színpadára, a kiöltözött tinilányok örömére, és rögtön be is gyújtották a rakétákat. Azt nem tudom, hogy az év koncertje díjat el tudják-e majd happolni Kovács Ákos valamelyik koncertje elől, de az biztos, hogy engem megvettek, egyrészt annyira látványos az egész hangverseny, hogy az aki ezt nem látta még, nehezen tudja elképzelni és nehéz leírni is, hiszen ennyire jól kitalált látványt, hangzást egyszerűen nem mindennap láthatunk. Tényleg nehéz leírni, hogy mennyire monumentális az, amit Coldlay-koncert alatt értünk. A profizmus csúcsa. Az interaktívan működő karórák, a zenekar űrruhái, a színpadok átjárhatósága és a sound is hibátlan. Tiszta Las Vegas, persze lassan adagolva. Színpadról-színpadra haladva. Mivel a setlist négy különböző „utazási” fázist mesél el a, egy nagy egybefüggő zenei masszáról beszélhetünk a látottak alapján. Amiben benne van a kisszínpados akusztikus blokk, a sztorizgatós, közönség énekeltetős és persze a főszínpados, gigalátványos rész is. A buli maga az utolsó lemez nagyon könnyen fogyasztható Music Of The Spheres-re épül. Összesen hat dalt játszottak az új korongról, de persze az összes többi, mára már több tíz milliós példányszámban értékesített hanghordozó slágerei is felcsendültek. A setlistet itt megtalálhatják az érdeklődők.

A csúcspont persze a közönséggel való interakciókban keresendő, pontosan abban, amikor néhány rajongót Martin felhívott a színpadra, és a három hölggyel énekelték el az Oasis Don’t Look Back in Angerét, ami apropóját az adta, hogy a lányok egyikénél a Gallagher-fívérek klasszikusának a soraival teleírt táblát szúrt ki az énekes. Szóval nehéz úgy írni a Coldplay budapesti, de nyilván bármelyik koncertjéről, mintha egy átlagos koncertről kellene ezt tennem. Hiszen ez nem volt az. Egy mára már az eredetiségét elvesztő, ám a mainstream-popban nagyot alkotó bandáról van szó. Nyilván ez az útválasztás kereskedelmileg hatalmas sikert hozott a Coldplaynek. És ne értsék félre, nincs is ezzel semmi baj, amíg ezt a szirupos valamit ilyen minőségben tudják produkálni, nincs vesztenivalójuk. Én személy szerint messze kerültem a zenekartól és jobban örültem volna egy un. régi Coldplaynek, de valószínűleg emiatt a zenekar nem fog a kardjába dőlni. Hogy ajánlom-e megtekintésre a show-t? Mi az hogy! Nagyon is! Ezt egyszer tényleg látni kell. És van is rá még a hazai rajongóknak lehetősége, mert a java csak most jön. Hiszen hétfőn és szerdán is tele lesz a Puskás lufikkal, karkötőkkel, vidám arcokkal és iszonyat látvánnyal. Talán még egy-két jegy is maradt, szóval uccu neki, erről kár lenne lemaradni. 10/9