Horn Gábor szerint a magyarokat csak az érdekli, ami róluk szól, ingerküszöbünk olyan magasra emelkedett, hogy akár közvetlen közelünkben sem érzékeljük a súlyos problémákat. A poltikai elemző azt állítja, mindez nem csak a propagandának tudható be, hanem annak, hogy önző módon éljük az életünket, csak az érdekel minket, ami rólunk szól.
Példaként a debreceni akkumulátorgyár esete került szóba: a város déli részét még érdekli a gyár problémája, az északiakat már nem, mert szerintük az túl messze van. Ezért tud továbbra is fölényesen nyerni Debrecenben a FIDESZ, mert a debreceni átlagpolgár kegyeltnek érzi magát.
Van remény?
Horn úgy fogalmazott: A magyar társadalomban nem épült ki az az erős polgári létforma, ami a másikról is szól, nem csak magunkról. A közösségünkről, a helyről, ahol élünk, a világról már ritkábban elmélkedünk, sőt, akár az értékrendünkről való gondolkodás is önzővé, egycélúvá vált. Elmondása szerint Horn azt hitte a rendszerváltáskor, hogy elindulunk ebbe az irányba, ami a rendszerváltás utáni első húsz évben megvalósulni is látszott: elindultunk egy polgárosodó irányba.
Ez az, amit aztán fölrúgott az Orbán-rezsim, és vissza kezdtünk menni egy kodependens, egymástól való függőségeket kialakító, propaganda-vezérelt világba – mondta Horn Gábor. A kegyelmi ügyet hozta föl példának, aminek legrémisztőbb eleme szerinte, hogy fontosabb az, hogy ki kinek a haverja, mint az, hogy mit csinál.
Az a rémisztő tehát, hogy ez egy úgynevezett uram-bátyám világ, egy feudális világ, gyakorlatilag ugyanaz, mint a Kádár-rendszer.
Magyarországon tehát nem a fejlett társadalmakra jellemző verseny van, hanem a politikai kapcsolatrendszerért folyik a verseny. Nem a piacért, és nem azért, hogy ki tud jobb teljesítményt felmutatni, hanem hogy kinek van jobb kapcsolata a politikai szereplőkkel – magyarázta a politikai elemző.
Itt jön a képbe Magyar Péter, aki igyekszik erre rámutatni és a magyar társadalom azon jelentős hányadához szólni, akiknek elege van ebből az erősen a rendszerváltás előtti időket idéző politikai rendszerből, ami a mai magyar valóság – mondta Horn, aki szerint Magyar Péter igyekszik megmutatni a nemzetünk egy másik, jobb arcát, egy olyan reálisabb hozzáállást, amivel talán kilábalhat az ország a jelenlegi fáradt, elzárkózó, hitét vesztett magatartásából.
Horn Gábor úgy véli, a magyar társadalomban van igény a polgári világra, van igény arra, hogy ne süllyedjünk egyre mélyebbre a verseny hiányában beálló stagnálásra.
Ezért ugye tenni is kéne valamit, és most úgy érzik az emberek, hogy tulajdonképpen tettek is valamit, mert elmentek a rendezvényre, kimentek az utcára, elmentek szavazni. Ez a magas részvétel pedig Magyar Péternek kedvezett, hiszen olyanok is elmentek szavazni, akik sok évig nem láttak reményt a már említett helyzetből való kilábalásra. Ez egy alapélmény. Ha e mögé az alapélmény mögé lehet szervezni egy fenntartható, megmaradni képes politikai bázist, akkor talán reménykedhetünk egy szebb jövőben.
Az ellenzék kétfrontos veresége
Horn Gábor a DK-t nevezte meg egyértelműen a legnagyobb vereséget elszenvedő ellenzéki pártnak: Gyurcsányék szerinte olyan súlyos bukást produkáltak a maguk nyolc százalékával, amiből meglehetősen nehéz lesz visszajönni. Úgy gondolja, nincs az a Gyurcsány-beszéd, amivel meg nem történtté lehet tenni az önkormányzati választások eredményét.
Az elemző szerint meggyengültek az ellenzéki pártközpontok, hitelességük olyannyira elenyészett, hogy már senki nem hisz nekik. Győrben és főleg Miskolcon volt érezhető ez a kiemelkedően fájdalmas vereség, pedig ez utóbbit pedig könnyedén megnyerhették volna. Kívülről nézve nem is igazán érthető az a szétesettség, ami az említett gyengeség fő szimptómája. Főleg azért nem, mert kívülállóként nem vagyunk tisztában a helyi viszonyokkal – magyarázta Horn, aki szerint a számokból viszont tisztán látszik, hogy nagy a baj az ellenzék portáján.
Magyar Péter, az influenszer
A podcast elején szóba kerül, hogy Magyar Péter története még csak most kezdődik.
Ő most még csak politikai influenszer, a választási sikerek előjátéka volt a június 9. előtti időszak, és mondhatni, a TISZA Párt karrierje még csak most indul. Nagyban függ ez attól, hogy mennyire tudja fenntartani az érdeklődést, a lelkesedést.
Következetes és kérlelhetetlen harcával úgy tűnik, Magyar Péter sikereket ér el, de Horn szerint nem lesz könnyű dolga, mert ugye Brüsszelből nem lehet kormányozni, a Fővárosi Közgyűlésben pedig nem lehet megalapozni Orbán Viktor alternatíváját. Ugyanakkor fordított a történet Magyar Péter esetében, mert általában egy kis közösség határozza el, hogy létrehoznak egy politikai szerveződést, kiválasztják a vezetőt amint megvan az elképzelés. A régi, 1988-89-es pártokból, amelyek így alakultak meg. ma már gyakorlatilag csak a Fidesz maradt porondon.
Magyar Péter kiszállt a Fideszből, kiszállásával ő lesz az, aki vissza tudja igazolni azt, amit mi gondolunk a pártról, tehát a Magyarnak két úgymond sávja van Horn Gábor szerint, ami sikerének záloga: az egyik, az a titokzatosság, hogy a mai napig nem tudunk róla sokmindent, a másik pedig, hogy ő belülről jött.
Azzal, amit a Fideszről tud és elmond, gyakorlatilag visszaigazolódnak azok a dolgok, amiket már a nagy nyilvánosság tudott vagy legalábbis sejtett. Ezzel Magyar Péter megalapozza a közvéleménnyel egybehangzó álláspontjára támaszkodó helyét a magyar politikában és így válik egyre sikeresebbé.
Ez a lendület ugyanakkor Horn Gábor szerint múlandó: az idő múlásával több minden fog róla kiderülni és mivel már nem lát bele a Fidesz belső folyamataiba, hamarosan át kell nyergelnie egy új stratégiára.
Akit esetleg még érdekel egy politikus erkölcsi tartása, elgondolkodhat esetleg, hogy valóban érdemes-e egy olyan emberre bízni országunk jövőjét, akinek egyik fő fegyvere a feleségével folytatott politikai magánbeszélgetéséről készült felvétel.
Horn Gábor ezt finoman úgy fogalmazta meg a podcastban, hogy nem minden ellenzéki politikusnak volt fideszes felesége, tehát ezek igencsak speciális körülmények.
A teljes beszélgetés elérhető a Frisshírek Podcast Youtube-csatornán, de megnézheti itt is: