Dr. Bogó Dániel: „Az országnak nem politikusokra, hanem vállalkozó szellemű szakemberekre van szüksége"

Ön ügyvédként elsősorban a családjog területén dolgozik. Politikusként miért éppen a Megoldás Mozgalomban vállalt szerepet?

Egyrészt azért, mert az alapító tagokat sokkal korábbról ismerem már. Tudom, hogy jó emberek, bízhatom bennük, másrészt az alapító, Gattyán György életútja, pályafutása szintén nyomós érv volt amellett, hogy ne gondolkodjak sokat, amikor mellettük tettem le a voksom. Gattyán Györgyöt azt gondolom nem kell bemutatnom. Ő az az ember, aki előbb lett vállalkozó, aztán milliárdos és így lépett politikusi pályára. Nincs megcserélve a sorrend. Rá senki nem mondhatja majd, hogy közpénzből építette fel magát. Tudja, hogyan lehet ezer forintból egymilliót „csinálni”, megvan hozzá a tapasztalata, a rálátása és ennek az országnak most pontosan erre van szüksége. Épp ezért egy pillanatig nem volt kérdés, hogy ebben a családban, amit a MEMO alkot, nem csak a tagok, de az ország is biztonságban lehet. Nem látok más utat az ország jelenlegi helyzetének megoldására, mint azt, ha vállalkozásként tekintünk a feladatra és csak legutolsó sorban politikusként.

Melyek Ön szerint a legfontosabb, legsürgetőbb feladatok az országban, melyek megoldásra várnak?

Számtalan van, és mint mindenki, én is az oktatást, az egészségügyet és a korrupció megszüntetését látom a legégetőbb feladatoknak. Elkeserítő azt látni, hogy a szülők milyen energiát fektetnek bele abba, hogy kimenekítsék a gyermekeiket az állami oktatásból és magánúton, alapítványi iskolákban taníttassák a gyermekeiket. Holott az ifjúság oktatása, nevelése az egész ország számára létkérdés, ezt pedig állami szinten kellene biztosítani, ingyen, bérmentve, a legmagasabb fokon. Ehelyett azt látjuk, hogy kevés a tanár, túlterhelt az egész oktatási rendszer és benne eltűnnek a fiatalok. Az egészségügyre ugyanez vonatkozik. Amíg éveket kell várni egy csípőprotézis műtétre, vagy mást sem látunk, mint csődközeli helyzeteket a kórházakban, addig senki nem érezheti magát biztonságban.

Ön szerint mennyi idő kell a változáshoz?

Ha ígérgetni szeretnék, azt mondanám, mindent kézben tartunk majd és azonnal érezni fogja a társadalom a változást. Ez azonban nem egy ráncfelvarrás és nem is lenne igaz. Abból a mélységből, melyben most az ország van, nagyjából 15-20 év, mire kilábalhatunk. Ez azt jelenti, hogy a gyermekeink, az unokáink fogják majd érezni azt a javulási tendenciát, ami akkor elérhető, ha ezen most elkezdünk dolgozni. Az idő azonban telik és minden mélységnél van mélyebb helyzet. Azt nem kellene elérni.

Hogyan látja a MEMO szerepét ebben a változásban?

Egyrészt fontosnak tartom kiemelni, hogy a MEMO mindig itt lesz. A legutóbbi választáson 1%-ot sikerült elérnünk, ami önmagában kevés. De itt vagyunk most is és itt leszünk 5-10 év múlva is. Célunk, hogy felrázzuk a társadalmat, hogy megmutassuk, nem feltétlenül az az igaz, ami a leghangosabban szól. A kormánypárt hatalmas összegeket fizet azért, hogy hangossá, látványossá tegye a politikai nézeteinek azon pontjait, amit láttatni kíván és még több pénzt szán arra, amit nem szeretne, hogy lássunk. Az igazság azonban egészen más. Én hiszek abban, hogy az Európai Parlamentben lehet egyezséget kötni, megállapodni Brüsszellel is. Nem ellenségképre, hanem összefogásra van szüksége az országnak annak érdekében, hogy haladni, fejlődni tudjon. Most megosztottságot látok és azt, hogy mindig vannak ellenségképeink, akiket jó hazafiként gyűlölnünk kell. Ez nem lehet a felelős kormányzás alapköve.

Ha már ellenségkép, mi a véleménye a Magyar Péter-jelenségről?

Nem lennék meglepve, ha kiderülne, hogy a Fidesznek köze van a felbukkanásához. Hatalmas mértékben osztja meg a baloldali szavazókat és bár nyilván a Fidesz oldaláról is szipkáz el híveket, de valamiért a Fideszt ez láthatóan nem zavarja. Itt is érvényesül az a nézetem, hogy évek kellenek majd ahhoz, hogy lássuk, miért most és miért pont ő került „Petőfi” szerepébe, de ha javasolhatnék bármit is, nem árt előre gondolkodni és megpróbálni összetetten nézni ezt a jelenséget.  Annyira talán nem bonyolult. Egy dolog bizonyos. Egyetlen ember képessé vált arra, hogy elterelje a figyelmet a valóban fontos dolgokról.

Jogászként hogyan látja a magyar igazságszolgáltatás helyzetét?

Munkám során elsősorban családjoggal foglalkozom, és azt látom, hogy a családjogi bírák rendkívül felkészültek hazánkban. De azt is látom, hogy a családjogot, a gyermekvédelmet gőzerővel fejleszteni, reformálni kell, mert ott még mindig rengeteg a hiányosság, melynek az egyén issza meg a levét. A családban, a gyermekvédelemben nem beszélhetünk arról, hogy társadalmi szint, mert ebben kőkeményen egyének vannak. Olyanok, akik ebben a pillanatban is sérülnek, a legkiszolgáltatottabb rétegek, melyek könnyen feledésbe merülnek.

Ugyanez érvényes az időskorúakra is. Miközben hangzatos mondatokat hallhatunk arról, hogy az idősek védelme az elsődleges célok egyike, addig az egészségügy olyan állapotban van, hogy lehetetlenné válik az idősek ellátása. A társadalom számára az az egyén, aki nem termel, nem kell. Minden mindennel összefüggésben van. Mint mindenhol, itt is működik a dominóelv, és bizony az, hogy már rég dől az egész, a saját bőrén tapasztalja mindenki.

Mi szükséges a változások eléréséhez Ön szerint?

Az első lépés az lenne, hogy mindenki menjen el szavazni. Nem véletlen, hogy a MEMO kötelezővé tenné a szavazásokon való részvételt. Az, hogy az országnak közel 30%-a nem szavaz, hatalmas arány, de mutatja azt is, hol áll az elkeseredettség és a beletörődés szintjén. A statisztikák azt mutatják, hogy leginkább a 18-24 éves korosztály vonja ki magát ebből a véleménynyilvánításból, ami azért nagy baj, mert ha mindenki leadná a voksát, valóban teljes képet kaphatna az ország arról, mi a szándék, mi a cél és mit vagy kit látnak ennek elérésére alkalmasnak. Addig azonban, amíg az országnak ilyen nagy százaléka otthon marad a szavazás időpontjában, nem kaphatunk releváns képet semmiről.

EP-képviselőként mit tenne másként?

Hiszem, hogy bármely közösséget össze lehet tartani, ha ott őszinte és egyenes véleménynyilvánítás folyik, ha törekszenek a tagállamok arra, hogy egyként törekedjenek a megoldásra, hiszen a puskaporos hordón ülve nem születhetnek jó megoldások.