Michael Brooks,
brit tudományos író
Faraday több szempontból is érdekes figurája a tudománytörténetnek, például az összes jelentős eredményét csak 4O éves kora után érte el, és mindezt teljesen autodidakta módon tette. Szinte minden formális képzés nélkül a 19. század legnagyobb kísérleti fizikusa lett. 1791-ben született egy nagyon szegény szandemán családban. A szandemánok a presbiteriánusoktól levált kicsi, de összetartó szekta volt, szerintem nagyon egészséges világnézettel.
Az 18OO-as évek elejének Londonját talán a Dickens regényekből lehet a legjobban ismerni: a legmocskosabb oldala a gyerekmunka volt – szegény gyerekek tízezrei dolgoztak rakodómunkásként, vontatóként vagy bányákban napi 1O-12 órát egy tányér levesért. Ilyen szempontból a kis Michael szerencsés volt, a szandemánok összetartásának köszönhetően egy jóindulatú könyvkötő mühelyébe került inasnak 11 évesen. 13 évesen szeretett bele véglegesen a könyvekbe és mindent elolvasott, ami a kezébe került. Így bukkant rá az Encyclpaedia Britannica egyik példányára, amelyet az elejétől a végéig elolvasott. A legjobban az elektromosság szócikk keltette föl a figyelmét, a fizikának éppen az a területe, amelyben később a legnagyobbat alkotott... 
Faraday hosszú ideig küzdött az elektromosság és a mágnesség egyesítésével: ha az elektromos áram képes mágneses teret gerjeszteni, miért ne mehetne végbe a folyamat fordítva is?
Csakhogy, a mágnes nem tud olyan egyyszerűen áramot indukálni, hogy csak odapakoljuk a drót mellé és kész. 11 évig kínlódott az emberünk, amíg rájött a helyes megoldásra: elektromos teret csak változó mágneses tér kelt. Ennek a törvénynek a műszaki eredménye a generátor. Ahol a mágneses tér változását mechanikai forgatással oldják meg...ezt csak azért írtam, hogy lássátok, a fizikában nagyon szoros összefüggés van az elmélet és a gyakorlat között, még akkor is, hea ez nem mindig ennyire nyilvánvaló...
- írta:
Nagy Péter
A szerző korábbbi írásai IDE kattintva olvashatóak.