A zsidó naptár szerint 5784. tisri hónap elseje és másodika a zsinagógai újév, a világ és az ember teremtésének évfordulója, amikor az ember teremtett voltára és Istentől függőségére is emlékeznek. Kissé bonyolítja a dolgot, hogy a zsidó naptár szerint négy újév van, ezek közül a legjelentősebb a zsinagógai újesztendő.
A rós hasána kifejezés szó szerint azt jelenti: az év feje. Ezenfelül illetik még a jóm truá (a kürtzengés napja), a jóm hádin (az ítélet napja), a jóm diarichtá (hosszú nap), jóm hárát olám (a világ születésnapja), a jóm hákeszen (az eltakarítás napja) névvel is. A zsidó újév napja – mivel a zsidó naptár luniszoláris, azaz a holdhónapokon alapuló holdévet igazítják a napév hosszához – mindig újholdra esik.
Ez a lelki számvetés, az önvizsgálat, az ima időszaka, amikor a Talmud szerint minden élőlény elvonul Isten előtt, aki megítéli őket a következő esztendőre.
Ugyancsak az újév napján adnak hálát a Mindenhatónak, mert egész éven át megóvta őket a balszerencsétől és a rossztól.
A zsinagógában áldást mondanak, majd megfújják a sófárt – az ősi zsidó hangszer, a kürtként megszólaltatott kosszarv arra a kosra emlékeztet, amelyet Ábrahám a fia helyett áldozott fel. A hagyomány szerint a sófár hangja hallatszott a sínai kinyilatkoztatás alkalmával, és a Messiás eljövetelét is a sófár hangja jelzi majd.
A rós hasánát megelőző hónap már a megtérés jegyében telik, szokás ilyenkor jókívánságokat küldeni, az év közben tett fogadalmakat feloldani. A nap előestéjén fehér ruhába öltöznek, a zsinagógában is a fehér szín az uralkodó. A zsidó újévi asztalon datolya, gránátalma, tök, csicseriborsó és póréhagyma található, mert ezek a termékeny és gyorsan fejlődő növények a kabbala szerint a szerencse jelképei. Nem hiányozhat a hal sem, a fejével együtt, továbbá a mézes alma, amely kellemes és vidám évet ígér. A máskor sós és hosszúkás kalács (barhesz) is kerek és édes.
Rós hasánát sok helyen olyan dologgal töltik, amelyet egész évben végezni akarnak, éjszaka nem alszanak (nehogy elaludják a szerencséjüket), imák és vallásos énekek hangzanak fel. Közép-Európában, Magyarországon is elterjedt a rós hasána első napjának délutánján – ha az a nyugalomnapra esik, akkor a következő napon – végzett táslich szertartás. A kenyérmorzsát összegyűjtik és beleszórják egy folyóba, mintegy jelképesen a vízbe vetve bűneiket, hogy tisztán kezdhessék meg az új esztendőt.
Rós hasána után tíz nappal tartják a legnagyobb zsidó ünnepet, a jóm kipúrt. A köztes időszakot tíz bűnbánó napnak nevezik, amikor mindennap különleges bűnbánó imákat kell mondani, az erre eső szombat a megtérés szombatja. Jóm kipúr a nagy megbocsátás napja, amikor Isten feljegyzi az élet könyvébe azoknak a zsidóknak a nevét, akik az új esztendőben is élhetnek.
Fotó: Wolfy