Muzeális korú harckocsikkal erősítenek az oroszok Ukrajnában
Az orosz hadsereg jelentős mennyiségű T-54/55-ös harckocsit telepít Ukrajnába, ami a modern felszerelések hiányára utalhat, vagy arra, hogy Oroszország tudatosan tartalékolja fejlettebb eszközeit.
Az orosz-ukrán konfliktus során Oroszország jelentős harckocsi veszteségeket szenvedett el, összesen 2891 tankot vesztett, amelyek közül 1913 megsemmisült, 155 megrongálódott, 289-et elhagytak és 534 került az ukrán erők kezére. A legnagyobb veszteséget a T-72-es sorozat szenvedte el, amelyből 1216 tankot vesztettek el, ezt követi a T-80-as sorozat 496 elveszett harckocsival és a T-90-es sorozat 196 elveszett járművel. A régebbi modellek közül a T-62-es sorozatból 206 tankot vesztettek el, míg a T-54/55 sorozatból mindössze 9-et. A régi szovjet T-54-es és T-55-ös harckocsikat elsősorban tüzérségi támogatásként használták rejtett pozíciókból történő tüzelésre.
A T-54-es harckocsi fejlesztése még a második világháború után kezdődött meg Nyizsnyij Tagilban, és 1946-ban állt szolgálatba. A későbbiekben számos módosításon ment keresztül, beleértve a T-55 változatot is, amelyet továbbfejlesztett motorral és tüzelőrendszerrel láttak el. Bár ezek a harckocsik ma már múzeumi daraboknak tűnnek, még mindig képesek bizonyos taktikai feladatok ellátására, így a mozgékonyságuk elmarad a modern harckocsikétól, de hasznosak lehetnek bizonyos helyzetekben történő alkalmazásra.
Az ukrajnai háborúban vannak olyan frontszakaszok, ahol az oroszok kitartó próbálkozásai ellenére sem sikerül áttörni az ukrán védelmet. A vuhledári fronton az orosz alakulatok gyakorlatilag libasorban nekiterelték a páncélosaikat az ukrán védelmi állásoknak, lényegében egy roncstemetőt hozva létre. A városka stratégiai fontosságúnak nevezik az orosz források, de a bevételével kapcsolatos próbálkozások nem túl sikeresek.
Legutóbbi felvételek tanúsága szerint legalább tíz páncélos bánta a meggondolatlan támadást a városka elfoglalására indított roham során, köztük 5 darab T-62-es harckocsi, 1 darab ismeretlen gyalogsági harcjármű, 1 darab MT-LB páncélozott szállító jármű, 2 darab BMP-2 és BMP-1 gyalogsági harcjármű, 1 darab BREM-1 páncélozott műszaki mentő, valamint 1 darab BTR-80 és BTR-70 személyszállító harcjármű. A találatokat a forrás újnak jelöli, de arról nem érkezett megerősítés, hogy pontosan mikor indultak ismét ekkora veszteségeket eredményező rohamra az oroszok.
Az Ukrajniszka Pravda beszámolója szerint az ukrán védelmi vonalak állapota is problémás lehet. Az ukrán 125. számú Lvivi Területvédelmi Dandár akkori parancsnoka, Artur Horbenko altábornagy megtagadta a civil társaságok által épített erődök átvételét, mivel azok rossz fizikai állapotban voltak. Horbenko szerint a Liptsi-Vesele-Izbitszke vonalon felépített védelmi vonal nem felelt meg a stratégiai követelményeknek, az építmények nem voltak kiemelkedő magasságban, a terepet növényzet keresztezte, az árkok pedig gyakran beomlottak. A Tartományi Katonai Igazgatóság válasza szerint a munka még folyamatban volt, de a védelmi vonal állapota hozzájárulhatott az oroszok gyors áttöréséhez Harkiv megyében 2024 májusában, amit azóta az ukránok megállítottak.
Az orosz légvédelem prioritásai is változásokon mentek keresztül, miután az ukrán drónok több orosz hadihajót süllyesztettek el vagy súlyosan megrongáltak, és távoli orosz üzemanyagraktárakat, valamint katonai létesítményeket is megsemmisítettek. A Maxar Technologies műholdfelvételei szerint a Valdaj-tó melletti Vlagyimir Putyin nyári rezidenciájának környékén Pancir–S1 típusú légvédelmi rendszert telepítettek, amelyet rövid hatótávolságú cirkáló rakéták és drónok elleni védelemre tervezték. Az ukrán drónprogram az orosz invázió óta mérföldes léptekkel fejlődött, és olyan nagy hatótávolságú drónokat kezdtek fejleszteni, amelyek sok száz kilométerre levő célpontokra képesek lecsapni. Az Institute for the Study of War szerint az ukrán drónok arra késztetik az orosz katonai parancsnokságot, hogy prioritásként kezelje a korlátozott számú légvédelmi eszközök szétosztását a nagy értékű célpontok oltalmára.