Kézzel enni jó! De akkor minek a villa?

Nem tudom elképzelni, hogy egy szalámis szendvicset, sült krumplit vagy csipszet késsel és villával egyek, de furcsa lenne kézzel enni egy tál tökfőzeléket. A világ sok részén mégis természetes az étel kézzel történő fogyasztása, míg másutt az evőeszközök használata a jó modor része.

Afrikában, a Közel-Keleten és Indiában ősi hagyomány az ételek kézzel történő fogyasztása, gyakran közösen, egy tálból. A középkorban is főként kézzel ettek az emberek, csak a daraboláshoz használtak kést, illetve kanalakat a levesekhez. Evőeszközök, mint a mamutcsontból készült darabok vagy az i. e. 5000-ből származó evőpálcikák, már régóta léteznek, de az étkezési szokások csak később alakultak át. Nyugaton az étkezés szigorú szabályokhoz kötött, és csak bizonyos ételeket és helyzeteket tekintenek kivételnek, mint például a finger foodokat. A villa használata a 11. században még arisztokrata szokásnak számított, és hosszú ideig elitista cselekedetnek tekintették. Ma már azonban az evőeszközök használata és az étkezési etikett a társadalmi státusz jele. A gyerekeket is arra tanítják, hogy ne egyenek kézzel, és számos szabályt igyekeznek betartatni velük.

A változás nem higiéniai okokból következett be, bár a kézmosás fontosságát Maimonidész már a 12. században hirdette. Az evőeszközök elterjedése a gasztronómia fejlődésével függ össze, ahol egyre kifinomultabb ételek jelentek meg, mint például a tésztafélék, amelyekhez praktikusabb volt a villa használata. Kínában a pálcika vált népszerűvé az első században, Európában pedig az arabok által divatba hozott tésztafélék villával történő fogyasztása. Nápolyban, ahol a villa először megjelent Európában, még a 20. század elején is kézzel, marokkal ettek tésztát.

Kézzel enni jó, mert így a tapintás révén is érezzük az ételek állagát, és ezáltal gazdagabbá válik az étkezés élménye. A gyereketetési trendek is ezt támogatják, ahol a babák elé puha falatokat tesznek, amiket kézzel fogyaszthatnak. A kézzel evésnek a hagyományokat őrző kultúrákban is megvannak a maga szabályai, mint például a kézmosás és a jobb kézzel történő étkezés. Az étkezés közösségi jellegét hangsúlyozza, hogy gyakran nagy, közös tálakból esznek, és az indiai ájurvédikus szemlélet szerint az öt ujj használatával közelebb kerülünk az ételhez. Sokan úgy vélik, hogy a kézzel fogyasztott étel egyszerűen finomabb.