Mit tenne a NASA, ha aszteroida fenyegetné a Földet 2038-ban?

2038. július 12. lehet az a dátum, amikor a Földet aszteroida fenyegeti, de csak egy nemzetközi gyakorlat keretében, valós veszélyről nincs szó. A NASA által végzett szimuláció célja az volt, hogy felkészüljenek egy esetleges becsapódásra, amely a nagy számok törvénye szerint előbb-utóbb bekövetkezhet, mint ahogy az a Tunguzka meteor esetében történt 1908-ban, vagy mint amikor a dinoszauruszok kihalását okozó becsapódás történt 68 millió évvel ezelőtt.

A gyakorlat során a NASA egy 100-300 méteres aszteroidát "fedezett fel", amelynek becsapódási esélyét 72 százalékra taksálták, de a valóságban nincs ismert, becsapódással fenyegető aszteroida. Az aszteroida anyagösszetétele és fizikai tulajdonságai ismeretlenek maradtak a szimulációban, ami tovább növelte a bizonytalanságot.

A gyakorlat során felmerült, hogy milyen nemzetközi együttműködésre és adatok pontos ismeretére lenne szükség egy ilyen esemény kezeléséhez. Emellett a szociális és gazdasági következményeket is figyelembe kell venni, hiszen egy ilyen becsapódás hírére jelentős mozgások indulhatnának el a társadalomban.

A NASA korábban már végrehajtott egy hasonló tesztet 2022-ben, amikor egy stadion méretű aszteroidát ütköztettek egy hűtő méretű eszközzel, így gyakorlati tapasztalatokat szerezve az aszteroidák pályájának módosítására. Eric Christensen, a Catalina Sky Survey igazgatója szerint fontos tudni, mivel nézünk szembe, és milyen becsapódást okozhat egy aszteroida, valamint hogy mennyire vagyunk képesek ezzel szembenézni mind technikai, mind társadalmi és politikai értelemben.

A bolygók feltérképezése paradox módon egyszerűbbnek tűnik, mint a tengerek és óceánok fenekének vizsgálata. A világűr és a tengerfenék kutatása kiegészíti egymást, mert a komplex vizsgálatok segítenek megérteni eredetünket, jelenünket és a jövő tervezésében is támogathatnak minket. A tengerfenék megismerése azonban sokkal nehezebb, mivel az elektromágneses hullámok gyorsan elnyelődnek a vízben, míg az űrben óriási távolságokra terjednek.

A részletes víz alatti topográfiai és batimetriai adatok hiánya miatt eddig nem volt lehetséges a tengeri erőforrások fenntartható kezelése és a tengerparti közösségek védelme. A Nippon Alapítvány által elindított Seabed 2030 Project célja, hogy 2030-ra elkészítse a Föld teljes tenger- és óceán-térképét digitálisan, ami támogatja az ENSZ óceántudományi célkitűzéseit, és a fenntartható fejlődési célok megvalósítását.

Az űrkutatásban a szovjet Luna 1 szonda 1959-es küldetése volt a kezdet, és 60 évvel később a Naprendszer mind a nyolc bolygójánál járt már űrszonda. Ezek a szondák a lakhatatlan, de változatos tájakról hihetetlen képeket készítettek és készítenek. A bolygókról már anélkül is lehet geológiai térképeket készíteni, hogy ember lépne a felszínükre. Az űrmissziók anyaggyűjtése is fontos, mint például a Holdra irányuló Apollo-küldetéseknél, és nemrégiben az OSIRIS-REx missziónál is. Az űr kamerás felvételei egyre pontosabbak és részletesebbek, segítve a földön kívüli anyagok feltérképezését.