2024.03.01., péntek - Albin
Budapest: 13o - 14o
Az ország 19 megyéjében

November 7-én semmi nem úgy volt, ahogy tanultuk

Wolfy | 2023. november 07. - 07:30
November 7-én semmi nem úgy volt, ahogy tanultuk

NOSZF. Ha nem tudod, mit rövidít ez a néhány betű, akkor neked szól ez az írás. De ha tudod, akkor is tudunk meglepetésekkel szolgálni.

Az rendben, ha egy naptárreform egy plusz napot beszúr, vagy a valós időhöz hozzáigazítja az írottat, de hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalmat (NOSZF) miért november 7-én ünnepeltük, az sosem fért a fejembe. Azóta kiderült, hogy a dátummal ugyan nem volt probléma, de sok mindent másképp tanultunk, mint ahogy valójában történt. 

A szovjet történetírás azt tanította, hogy békés munkások és parasztok a bolsevikok vezetésével tüntetve vonultak ki Petrográd (a későbbi Leningrád, a mai Szentpétervár) utcáira a cár 1917 márciusi eltávolítását követően kinevezett ideiglenes kormány ellen, amely vérbe fojtotta a tiltakozásukat. Valójában azonban a frontról szökött és a bolsevikok által felfegyverzett katonák konflisokra szerelt golyószórókkal járták a várost, és számtalan civilt sebesítettek meg.

A Téli palota ostroma ugyanúgy nem történt meg, ahogyan az Auróra cirkáló ágyúi sem adtak le sorozatot. 

1917 november 7-én este háromnegyed tíz körül az oldalajtókon keresztül egyszerűen bemasíroztak az épületbe, ahol mindössze katonai főiskolások és egy hadikórház volt női ápolókkal. Az igazi „ostrom” csak másnap kezdődött, bár abban nem volt semmi dicsőséges: amikor az utca népe megtudta, hogy az egykori cári palota üres, berontottak, törni-zúzni kezdtek, de ami mozdítható volt, azt elrabolták.

Úgy tanultuk, hogy Lenin állt a forradalom élén, ám ő október végéig a Finn-öböl partján lévő Razlivban bujkált, vagyis az októberi fordulat vezéralakja Lev Trockij lehetett, aki azután a petrográdi munkás-paraszt tanács elnöke lett. Ez a testület hívta életre a Katonai Forradalmi Bizottságot (VRK), amelynek a fegyveres felkelés előkészítése volt a feladata. A tanácsnak a Szmolnijban október 25-én tartott ülésén Trockij elnökölt, és lángoló beszédben jelentette be, hogy az ideiglenes kormányt megdöntötték, a hatalom a tanács (oroszul: szovjet) kezébe kerül. Csak ekkor lépett a terembe Lenin, és ekkor adta át neki a szót Trockij.

1917 nyarán több orosz újság is arról írt, hogy Lenin valójában német kém, aki német pénzen kísérli meg átvenni a hatalmat. Nem tévedtek nagyot, Lenin valóban együttműködött a németekkel, akik gyakorlatilag becsempészték őt Oroszországba 1917 tavaszán, sőt pénzt is kapott tőlük forradalmi tevékenységéhez. Fő katonaságát pedig orosz hadifogságba esett osztrák és német hadifoglyok jelentették, akiket német és osztrák fegyverekkel láttak el. Persze nem szabad lekicsinyelni Lenin szerepét: ő volt a fegyveres hatalomátvétel legeltökéltebb, legtürelmetlenebb híve, nem pedig az a jóságos bácsika, akit a képekről ismerhettünk.

De ha már a képeknél tartunk, előkerültek Arcibusevnek az 1917-es gyűléseken készült rajzai. Érdekes módon a bolsevikok vezetői közül Sztálin egyiken sem szerepel, noha a szovjet történelemtanítás évtizedeken át azt verte az emberek fejébe, hogy a forradalom két vezére Lenin és Sztálin volt. Márpedig ha Sztálin nem szerepel Arcibusev rajzain, az csak azt jelentheti, hogy nem volt ott az üléseken, és nem volt a forradalom vezéralakjai között. Ezt támasztják alá Juon festményei is: két, ugyanazt a címet viselő képe (Lenin felszólalása a Petroszovjet 1917. október 25-i ülésén) közül az egyik 1927-ben, a másik 9 évvel később készült. Az elsőn az elnökségben Lenin mellett többek között Trockij, Lev Kamenyev és Alekszej Rikov látható, a második, 1936-ban festett helyesbített változaton viszont az elnökségben Lenin mellett Sztálin és két legközelebbi harcostársa, Vjacseszlav Molotov és Mojszej Urickij áll legelöl.

Hát, így működött a történelemírás, vagy ha úgy tetszik, a történelemhamisítás abban az időben, amikor november hetedikét évről évre ünnepelni kellett. 

1917. november 7. napján Oroszország munkásosztálya, szövetségben a dolgozó parasztsággal és az elnyomott népekkel, Lenin és Sztálin dicső Bolsevik Pártja vezetésével, megdöntötte a kapitalizmust s a földkerekség egyhatodán megteremtette a világ első szocialista államát: a Szovjetuniót

– állt abban az 1950-es törvényerejű rendeletben, amellyel nálunk állami ünneppé nyilvánították ezt a napot. A rendelet szerint nekünk, magyaroknak is van okunk az ünneplésre, hiszen a Szovjetuniónak köszönhetjük a felszabadulást és a kizsákmányolás megszüntetését. November 7. ezért a felszabadító Szovjetunió és a nagy Sztálin iránt érzett hála ünnepe is volt. A rendelet kihirdetése után a fővárosi tanács az Oktogont November 7. térre, a Nagykörút egy szakaszát Lenin körútra változtatta, az akkor épülő Árpád hidat pedig Sztálinról nevezte el. 

Az is a hazai paradoxonok sorát gyarapította, hogy 1956-ban szovjet harckocsival éppen november 7-én érkezett Budapestre Kádár János mint a Nagy Imre helyébe lépő új vezető. Kádár egyik első rendelete az volt, hogy munkanappá minősítette a szovjet forradalom napját, miközben a Vörös Hadsereg éppen Sztálinvárost ostromolta. Zárójelben jegyzem meg, hogy az ideküldött szovjet katonáknak azt mondták, hogy egy fasiszta felkelést kell leverniük Németországban. Zárójelen belüli zárójel: ugyanez a nácítlanítás volt a szöveg az Ukrajna elleni támadás megindításakor. 

Itthon 1989. november 7-én volt az utolsó állami ünneplés: Horn Gyula külügyminiszter és Horváth István belügyminiszter ekkor koszorúzta meg utoljára a szovjet hősi emlékművet. Ugyanazon a napon, amikor az NDK kormánya - az ottani forradalom hatására - beadta lemondását.