Az 500 mag az űrrepülés után egy mississippi és egy kaliforniai erdészetbe került, és 420 fa sarjadt belőlük, amelyek a mai napig élnek. Ezeket Holdfáknak neveztek el.

Néhány fát ugyanolyan „normális” földi fajtatársa mellé ültettek – azóta négy évtizedes távlatból megállapítható, hogy nincs észrevehető különbség a Holdfák és földhöz ragadt társaik között. A magok egy részét Amerika-szerte szétosztották különböző erdészetek között 1975-76-ban, hogy minél többen ünnepelhessék így az Egyesült Államok függetlenségének 200. évfordulóját. Mivel a kiválasztott fajták mind az amerikai délen és nyugaton őshonosok, nem jutott az összes szövetségi államnak – írja a Player.

A fák pontos helye eddig ismeretlen volt a nyilvánosság elől, de egy tanár, Joan Goble 1996-ban úgy döntött, feltérképezi a fák pontos lelőhelyét, így segítséget kért a NASA-tól. Többek között neki és a parancsnok feljegyzéseinek köszönhetjük, hogy ma már megannyi fa pontos élőhelyét ismerjük, hiszen ma már egészen pontos adatbázist vezetnek ezekről a fákról.

Nem kérdés, hogy a még meg nem talált Holdfákat tovább kutatják, és Joan Goble lánya tovább vitte ezt a szenvedélyt. Ő úgy döntött, hogy ezeknek a fáknak a magjait tovább ülteti, így figyelve meg, hogyan sarjadnak, alakulnak ezek a nem mindennapi utat megtett növények.

Kiemelt kép: Holdfa Mississippiben – Fotó: Will Bryan / NASA