Argentinában az 1976 és 1983 közötti véres diktatúra idején a fogságba ejtett vagy kivégzett másként gondolkodók gyerekeit a juntához kötődő, vagy annak ideológiáját valló családoknak adták át, ahol sajátjukként nevelték fel őket. Az abuelas magyarul nagymamákat jelent, ezen a néven hoztak létre 1977-ben civilszervezetet, hogy felkutassa és törvényes családjukhoz visszajuttassa az eltűnt gyerekeket, akik közül sokan eleve fogolytáborokban születtek.

A Midjournay alkalmazás segítségével Santiago Barros az eltűnt apáknak és anyáknak az Abuelas de Plaza de Mayo nyilvános archívumában található vagy az érintettektől kapott fényképei alapján rajzoltatja meg, hogyan nézhetnek ki ma az ő gyerekeik.

Minden egyes kombinációnál az alkalmazás két női és két férfi variációt kínál fel, amelyek közül az argentin publicista a valósághoz leginkább hasonlónak tűnő változatot igyekszik kiválasztotani.

Meg lehet találni a legtöbb eltűnt fotóját, de az ellopott gyermekeikét nem. Megdöbbentő, hogy ezeknek az embereknek nincs arcuk. 

- fogalmazott az ötletgazda az El Paisnak. 

Barros szerint a program nem a nagymamák erőfeszítéseit kívánja helyettesíteni, hogy megtalálják unokáikat, hanem azoknak a mára felnőtt embereknek a szemét kívánja felnyitni, akiknek kétségük lehet a származásukat illetően. Az Abuelas becslése szerint mintegy félezer gyermeket loptak vagy raboltak el a diktatúra alatt.

A civilszervezet genetikai vizsgálatok segítségével eddig 133 ilyen gyereket talált meg.

A vizsgálatokat az 1987-ben létrehozott Nemzeti Genetikai Adatbank DNS-tesztjeivel vetik össze. Bár a ma 40 és 50 év közötti gyerekek nagyszülei közül már kevesen vannak életben, mindenki számára megnyugvás lehet, ha fény derül múltjukra, amelyet mindeddig homály fedett.

Fotó: Pixabay