amivel kapcsolatban Zila Gábor kiemelte, hogy nem a magyar szabadság költője az első, és nem is az utolsó, akinek a nemzeti emlékezet emlékévet szentel. Első kérdéseként felvetette, hogy valaha a hit területéről érkeztek a példaképek a társadalom számára, ők lettek a szentek, de hogyan is viszonyulunk pontosan hozzájuk. Szakavatottként a katolikus fél válaszolt elsőként a kérdésre, hiszen a jelenlévő három felekezet közül egyedül a katolikus egyház ápol szentkultuszt. Ezzel kapcsolatban Martos Balázs történeti áttekintésben kifejtette, honnan is ered ez a lelkiség.
amely aztán az első ezredfordulójára jogi procedúrával együtt intézményesült is az egyházban. Szemben a mai celebkultusszal csak már meghalt személyeket avatnak ilyen formában példaképpé, avagy emelik őket oltárra. Korányi András már protestáns részről, behozva egy másik fogalmat megérintően beszélt arról, miként is tekint az életszentségre, amely „hatalmas titok és lenyűgöző erő”.
Minden Szólj be a papnak eseményen érkezik az egyházi világon kívülről is beszélgetőpartner, aki most Ungváry Krisztián volt. A neves történész az idén a CEU-n tartott a 20. század történeti csomópontjairól egy átfogó előadás-sorozatot, amelyben a mostani estre rímelő kérdéseket is boncolgatott. Többek között tudományosan vitatta Mindszenty József felerősödő tiszteletét, akinél szerinte arra sokkal méltóbb személyeket is adott hazánkban a katolikus egyház.
Kérdésre válaszolva Ungváry most összegzően elmondta, hogy mára már azért sem (feltétlenül) az egyház határozza meg, hogy kiket tiszteljünk, mert a modern polgári államok kialakulásával kialakult az állami emlékezetpolitika erős legitimációs célzattal. Míg ezer évvel ezelőtt az állami és az egyházi „emlékezetpolitikát” nem lehetett szétválasztani, ezért sem volt kérdés, hogy Szent László saját hatalma alátámasztásáért I. Istvánt az egyház „avattatja” szentté.
és itt hozta fel példaként ismét Mindszenty József katolikus főpap tiszteletét, amit a magyar kormány még a Vatikánnál is jobban táplál.
Zila Gábor itt közbe vetette, hogy beszéljék át azt is, miért is vágyik egyáltalán hősökre az ember. Amire Ungváry Krisztián szintén kissé provokatívan
Ezzel szemben hozta be Korányi András evangélikus teológus a mimézis görög fogalmát (ebből származik a magyar mímelés kifejezés is), amely szintén az Újszövetség páli leveleiből ered.
De hogy miért akarunk egyáltalán bárkit is utánozni? Erről a teológus azt mondta, hogy ez velünk születő szükséglet. Csatlakozva ehhez tette hozzá Martos Balázs katolikus püspök, hogy amikor a másik emberhez kapcsolódunk, kezdhetjük meg egyáltalán megérteni a saját vágyainkat, és felismerni azt, hogy kik is vagyunk mi. Török László református lelkész is megvédte a hőskultuszt, amelyről azt állította, hogy sokkal mélyebb annál, hogy pusztán politikai termék legyen, erről árulkodik az is, hogy a mozivilágban is a szuperhős filmek csengetnek legjobban a kasszánál. Ungváry Krisztán később kiemelte, hogy ő sem azért említette, hogy a hősök politikai termékek is, mert dekonstruálni szeretné ezt a fogalmat, hiszen
Zila Gábor felvetette, hogy tudunk-e még egyáltalán kapcsolódni a régi korok nagyjaihoz, amire megdöbbentő módon Török László református lelkész kijelentette, hogy számára kevesebbet adnak a már nem élő személyiségek, leginkább pedig azokhoz tud ma ő kapcsolódni, akik a magyar mikrokozmoszon kívül küzdenek hasonló jelenségekkel, mint amiket ő is átél. Martos Balázs püspök itt behozta
amely még sokszor előjött hivatkozási pontként az este folyamán, megemlítve azt, hogy bár népszerűsége a műnek töretlen, láthatóan teljesen más jelentett ez a darab, az általa feldolgozott dilemmák, mint 1983-ban, amikor bemutatták. Mivel Szent Istvánon kívül Mindszenty József alakja is még többször előkerült az este folyamán püspökként megszólítva érezte magát arra – okkal -, hogy erre reagáljon, de nem értette meg egészen Ungváry Krisztián történész szakmai, egyben emberi kritikáit, és arra nem tudott választ adni, miért is nem egy olyan személyiséget akar oltárra emelni a magyar egyház, akinek Mindszentynél kevesebb erkölcsi hibája van.
A nézők soraiból a keresztény kultúrát formáló erejével kapcsolatban Korányi András evangélikus lelkész kijelentette, hogy
A szentkultuszok valamiként a népi, jámbor vallásosságból is fakadnak, ahogy ez az isteni emberré levést az egyszerű emberek a maguk módján megjelenítik, megértik. Egyet azonban kijelenthetünk, hívta fel a figyelmet a teológus,
Az est egyik szervezője a hallgatók soraiból felvetette az esemény egyik kulcskérdését is: ki is az a magyarok istene? Ungváry Krisztián kissé humoran azzal válaszolt, hogy hát nyilván a hadúr, majd hozzátette, hogy milyen érdekes jelenség az, hogy nacionálét kapott Petőfitől az Isten. Meglepő módon a nemzet és a kereszténység határainak összemosására általában érzékenyebben reagáló katolikusok nevében Martos Balázs püspök megengedőbben nyilatkozott. Megidézte Babits Mihály (Petőfi nyomán) A magyarok istenéhez írt versét, aki azt kérdezte,
A püspök elmondta azt is, hogy a katolikusok (nevükhöz illően) inkább egyetemességben gondolkodnak, míg a protestánsok nyitottabbak a nemzeti gondolatra, de hogy honnan jött „a magyarok istene” kifejezése Petőfinek, azt ő sem tudja. De megvédte a nemzeti költőt Martos Balázs azzal kapcsolatban is, hogy felforgatásként is értelmezhető forradalmisága miatt összeegyeztethető-e még a kereszténységgel. A püspök ezzel kapcsolatban kijelentette, hogy jó, ha megragadnak minket egyes emberek, hiszen
A hallgatóság sorából az az aggódó kérdés is felmerült, hogy a mai mindent kritikusan szemlélő, mégis sokszor méltatlan személyeket magasba emelő kultúrában kell-e félnünk az igazi hősök eltűnésétől. Erre Török László református lelkész azzal válaszolt, hogy
Ehhez kapcsolódva Korányi András kifejtette azt a gondolatát, hogy meg kellene erősödnie hazánkban az intelligens beszélgetések kultúrájának. Vannak ugyanis olyan témák, amelyek megkövetelnék a kulturált és szép beszédet, olyan személyek, akiket méltatlan csakúgy leszólni vagy valamire felhasználni. Akkor juthatnak el a valódi üzeneteik hozzánk.
A Szólj be a papnak két óra hosszát is meghaladó évadzáró eseménye végén ebben a reményben állhattak fel A Grund székeiből a részt vevők, hogy valódi személyekről valódi üzenetek érkezhettek el hozzájuk. Köszönhetően az értékes megszólalásoknak és a szervezők missziójának.
A kiemelt kép forrása: a Szólj be a papnak Facebook-oldala