2023. június elsején délután 17 órakor az ország számos pontján magánszemélyek az oktatásért szerveztek akciót. Az esemény kiírásaként azt olvashattuk, hogy a résztvevők nemet mondanak az erőszakra és nemet mondanak a státusztörvényre. Megfogalmazásuk szerint a kormány olyan törvényt tervez elfogadni, amivel bosszút áll a pedagógusokon és a diákokon, és ezt nem hagyják.

Mint az élet számos más területén, ez az esemény és alkalom is tele van kontrasztokkal. Az MTI-n az országos tiltakozás délutánján 15:46-kor jelent meg az a hír, mely szerint a pedagógus nem pótolható. Rétvári Bence, a Belügyminisztérium parlamenti államtitkára mondta ezt a Digitális trendek című konferencián, amelyet a XXI. Század Intézet rendezett Budapesten.

Rétvári Bence azt mondta: Magyarország nemzetközi összehasonlításban is kiemelkedő teljesítményt nyújtott az elmúlt években a digitális oktatás fejlesztése terén. A pedagógusokat azonban nem kiszorítani, hanem segíteni fogja a mesterséges intelligencia - szögezte le, megjegyezve: a tanár személyisége és ahogyan motiválni tudja a tanulókat, nem váltható ki semmi mással.

Az államtitkár hangsúlyozta: a pedagógusokat egyre jobban meg kell becsülni.

Ezt szolgálja az új életpályatörvény is, amely a korábbi, életkoralapú bérezés helyett teljesítményalapú bérezést javasol - tette hozzá.

Az új törvény azt a filozófiai váltást hozza, hogy aki többet foglalkozik a gyerekkel, aki innovatívabb, aki a lemaradókat vagy éppen a tehetségeket segíti, az végre ne csak év végi köszönetben kapjon többet a tanítványaitól, hanem fizetésben is kapjon többet. Ne tíz-húszezer forinttal, hanem száz-kétszázezer forinttal.

- fogalmazott Rétvári Bence.

Csak a véletlen furcsa játéka lenne, hogy ezek a szavak azon a napon hangoztak el Rétvári szájából, amikor Budapest mellett 15 vidéki városban, Sopronban, Pécsett, Szegeden, Debrecenben, Miskolcon, Szombathelyen, Szentesen, Veszprémben, Nagykanizsán, Dunaújvárosban, Szekszárdon, Balassagyarmatban, Szolnokon, Egerben és Nyíregyházán is az államtitkár által pozitívumként feltüntetett státusztörvény ellen szólaltak fel a tanárok és azok az emberek, akik változást szeretnének az oktatásban a gyermekeik jövője érdekében?

Ezen a napon Szekszárdon, a Béla Király téren is nyitott fülekre talált a hívó szó. Rétvári szavainál is élesebb volt azonban a kontraszt, ugyanis amikor az emberek gyülekezni kezdtek a színpad előtt, a szomszédos Vármegye házához is kezdtek szivárogni az öltönyös, kiskosztümös emberek, mert egy másik esemény is éppen akkor zajlott. Navracsics Tibor területfejlesztési miniszter a Vármegyeházi esték nevű programsorozat vendégeként tartott előadást, melyen olyan illusztris személyek vettek részt, mint Potápi Árpád János és Horváth István Tolna megye országgyűlési képviselői Horváth Kálmán főispánnal karöltve. A teol.hu megírta, hogy Navracsics előadásában rámutatott: Tolna vármegyében jócskán van még fejlesztenivaló, a szükséges fejlesztési irányok között egyebek mellett a turizmust, a lakásépítést, ipari létesítmények kialakítását emelte ki.

A szomszédban a nemcsak a saját, de a magyar gyermekek életéért és jövőjéért kiálló tanárok és az ügyért szimpatizálók is úgy gondolták, hogy Navracsicsnak abban igaza van, hogy Tolna vármegyében (és egész Magyarországon) jócskán van még fejlesztenivaló, de az irányok nem a turizmus, a lakásépítés és az ipari létesítmények felé kellene, hogy orientálódjanak, hanem a generációnk jövőjét jelentő oktatás felé.

A Béla Király téri esemény Dés László és Geszti Péter közös fogadalmi dalával, a Mi vagyunk a Grund című számmal kezdődött.

Álljunk bele ha kell, bármi jöjjön is el / Miért félnénk, miért élnénk,
Legyen szabad a grund / Ha nem egy álomért?
Véssük ide ma fel, hogy megmarad ez a hely / Miért félnénk, miért élnénk,
Vagy egyszer belehalunk / Ha nem egy álomért?

A dal végén a rendezvény szervezője, Csibi-Ulrik Dóra pedagógus vette magához a mikrofont, és elmondta, hogy reméli, hogy elég hangos volt a zene ahhoz, hogy a falakon is átüssön, utalva arra, hogy a szomszéd Vármegyeházán Navracsics éppen a fent említett fejlesztésekről tartott előadást. Hozzáfűzte, hogy a műsor előtt 5 perccel tudta meg, hogy a tankerület vette a bátorságot arra, hogy nem egy olyan tanár kollégáját megfélemlített, aki vezető beosztásban van, hogy ne merjen ide jönni, mert ha meglátják, akkor annak nagyon csúnya vége lesz.

Ennek ellenére mi itt vagyunk, én is itt vagyok, én vállalom, én húzogatom az oroszlán bajszát

- mondta Dóra, majd folytatta:

Tavaly novemberben azzal kezdtem, hogy fogalmam nincs arról. hogy mit csinálok. Most tudtam. Beleálltam, beleálltunk, de ez most egy másfajta beleállás. És nyugodtan beszélhetek többes számmal az utánam következő felszólalókkal. Beleálltunk, de valószínűleg most utoljára. Tegnap elment a hangom. Mára ennyi van. Ez is egy szép jelkép. Mennyire van hangom?

Ezt követően egy nemrég megjelent Facebook posztot olvasott fel, Katanics Sándor, a veszprémi Lovassy László gimnáziumban dolgozó tanár gondolatait, melyet részletesen itt találnak:

Sándor azt írja, hogy ez az utolsó. Dóra még borúlátóbb ennél:

Mi, akik belülről látjuk a folyamatot tudjuk, látjuk, hogy a közoktatás rendszere összeomlott. Vége. Az, hogy ti szülők, gyerekekek és nagyszülők ennek a következményeit csak pár év múlva érzitek meg, még szomorúbb. Akkor már sokan nem leszünk ott, hogy vígaszt adjunk. Az én kisebbik gyermekemnek már nem lesz matematika tanára felsőben. Gimiben már más sem.

A pedagógus kiemelte, hogy nem buzdítani jött, mert nincs mire. Azért jött, hogy a száraz tényeket közölje. Ami a gond, hogy a papír sok mindent elbír. Lehet sokféleképpen elemezni. Elhiheti mindenki, hogy megemelték a bérüket. Mivel ő itt saját magáról beszél, megtehette, hogy elmondja, hogy az ő fizetése nettó 15 ezer forinttal lett magasabb januártól. Ekkor a fizetés szót kijavította, mert pontosan fogalmazva a bérpótlékot emelték meg, amit bármikor elvonhatnak. Nemcsak tőle, hanem az összes pedagógustól.

Orbán Viktor fizetése, nem a pótléka, a fizetése 800 ezer forinttal nőtt automatikusan. Jó, ez is bruttó. AUTOMATIKUSAN. Ez nem politika. Ezek csak számok.

Ekkor a színpadra lépett Abigél és Borbála, az a két fiatal, akik a novemberi eseményen is beszéltek.

Azért mi állunk itt mi újból, mert nem állt ide rajtunk kívül senki.

- kezdte Abigél, majd Borbála felolvasta Nemecsek dalát, amelyben benne van, hogy mit jelent nekik, hogy kiálltak:

Igen, jó volt. Jobb, mint ott állni, s nevetni.
Igen, jó volt. Jobb, mint árulónak lenni.
Hogy ázott az ingem, én nem bánom már,
Kifehéríti majd a nyár.
De a szégyen egy folt a bőr alatt,
És nem szárad fel sohanap. Benned ragad. Részed marad.

A szót Abigél vette át, aki elmondta, hogy fájdalmas feltenni a kérdést, de a szembesülés mégis elkerülhetetlen, hogy mi történt azóta, hogy legutóbb - novemberben itt álltak.

Óvodás koruk óta, vagyis 15 éven át lépten nyomon küzdöttek az igazságért, az igazság kimondhatóságáért, a felvállalhatóságáért, a szabadságért és a függetlenségért. Egyszerre álltak ki önmagunkért és a társadalomért. Most ugyanígy önmagukért és a társadalomért ÁLLNAK MEG.
Úgy látjuk, hogy a tüntetésnek és a szolidaritásnak erősen működő demokráciában van értelme és eredménye, ebben a kiállás bátorság. Mi nem ilyenben élünk. Most a kiállás vakmerőség. Félreértés ne essék, nem a politikusok hiányosságairól és hibáiról beszélek, hanem a társadaloméról. A demokrácia feltétele az, hogy a társadalom tud és akar gondolkozni, képes a felelősségvállalásra és az egyetemes emberi értékek szolgálatára. Ebben mi kollektív szinten elég rosszul állunk. Meglátásunk és tapasztalataink szerint a társadalmi regenerációt a legmélyéről kell kezdenünk. Az állandó éteri nyitottságnál, a hétköznapi beszélgetéseknél, a vitakultúra megformálásánál.

- hangsúlyozta a fiatal.

Úgy fogalmazott, hogy a Jóisten elég nagy erővel és tehetséggel áldotta meg őket. De itt Magyarországon veszélyesek emiatt és ők nem akarnak veszélyesek lenni. Hasznosak szeretnének lenni és azt szeretnék, ha értéket teremthetnének egy olyan életben, amiben lehet élni.

Kitért rá, hogy az elmúlt időszakban mindketten megkapták azt a vádat, hogy őket a dollárbaloldal bérelte fel arra, hogy ide álljanak. Erre reagálva elmondta, hogy az elmúlt fél évben 3 olyan művészeti ösztöndíjat utasított vissza, aminek politikai háttere volt és pusztán erkölcsiségből nem vette fel. Az ebből befolyó pénz havonta 300 ezer forint lett volna. Tudományos ösztöndíjból szintén 3 darabot nem fogadott el azért, mert poltikailag és erkölcsileg is független és szabad szeretett volna maradni. Ez további 268 ezer forintot jelentett volna. Ezek alapján az ő esetében felbérelésről beszélni nemcsak, hogy nevetséges, de meglehetőségen szánalmas is.

Borbálával kapcsolatban annyit osztott meg Abigél, hogy annak a 8 első helyen jelentkező pedagógusjelöltnek az egyike, aki első helyen jelölte meg a középiskolai magyar és angol osztatlan tanári szakot. Abigél hatalmas tapsot kért és Bori hatalmas tapsot kapott azért, mert meg merte csinálni.

Rámutatott, hogy azért állnak ki az oktatás mellett, mert látják, hogy mi a helyzet. De azt gondolni hogy Magyarországon az oktatásnak az ügye önmagában értelmezhető probléma, az teljes tájékozatlanság. Itt a közéletnek a módszeres és nem véletlen lerombolásáról van szó.

Kiemelte, hogy ha az oktatásban szeretnénk változást, akkor határozatlan idejű sztrájkba kellene kezdeni minél hamarabb, de valószínűleg ez nem fog megtörténni.

Zárszóként megköszönte a tanárainak és a tanár szüleinek is valamint Bori tanár szüleinek is egyúttal azt, hogy felnevelték őket, hogy szabad gyereket neveltek belőlük. Olyat, akik ki merik mondani az igazságot és ki is állnak amellett, amit éreznek.

Bármerre is járunk a világban, azért azt el fogjuk mondani, hogy honnan jövünk és kik neveltek fel minket, ebben bízhattok. De valószínűleg nekünk mennünk kell a hanyatló nyugatra.

- búcsúzott Abigél.

Ekkor az emelvényre lépett egy idős hölgy, aki szeretett volna elmondani egy üzenetet. A 76 éves asszony elmondta hogy ő több soron érdekelt, angol nyelvtanár lánya, és egy pályaelhagyó fia van, ezért ismeri a küzdésüket és a történetüket. Őket és a helyszínen résztvevő ismerőseit szerette volna támogatni.

A hölgy felolvasta a Nők Lapja főszerkesztője, Akovács Éva Köszönjük! című írását, melyet teljes terjedelmében itt olvashat, de mi is kiemelnénk pár mondatot.

Mindenkinek van egy szuperhős tanára, aki nélkül az élete nagyon másképp alakult volna. Ebben az évben az adatokat elemezve kiderült, hogy egyes tanári szakokra egyáltalán nem volt jelentkező. Fogynak a szuperhőseink, aggódhatunk. Értékeljük nagyon, aki a pályán marad. Ezért, aki egy ideje már halogatja, hogy megköszönje, ne várjon tovább.

Ekkor Szalai Bálint elszavalta József Attila: Levegőt! című költeményét.

A verset követően Csibi-Ulrik Dóra elmondta, hogy volt egy esküje, amit meg kellett fogadnia akkor, amikor átvette a tanári diplomáját és felolvasta a szövegét:

Esküszöm, hogy munkám során minden tőlem telhetőt megteszek tanítványaim szellemi testi lelki fejlődése, személyisége kibontakozása érdekében. Esküszöm, hogy a diákjaimat önálló, szabad, gondolkodó, autonóm embereknek igyekszem nevelni.

A státusztörvény bevezetésével az utolsó kegyelemdöfést adják meg az oktatási rendszer minden résztvevőjének. Tudják, hogy nagyon nagy a baj és itt már nemcsak a fizetésekről van szó. Ha egy intézményben 50 százalék a szakképzett pedagógusok száma, akkor az már működőképes. Értsük ezt úgy, hogy gyakorlatilag bárki lehet a gyerekünkkel. Úgy fogalmazott, hogy aki fél, az kelt félelmet. Sok kollégájával egyetemben eljutott odáig, hogy sajnálja a magyar kormány, hogy olyan pedagógusokat veszít el, mint ők.

Mi ezzel a rendszerrel csak veszítünk, ha maradunk. Ki tudom mondani, hogy sajnálja a magyar kormány, hogy ilyen pedagógusokat hagy elmenni. Sírok a romokon. Olyan rendszert vertünk szét, ami világhírűvé tette a magyar oktatási rendszert. Sírok, mert a negyedikes diákjaim többet tudnak a magyarságról mint a politikusaink. Széchenyiről tanultunk, negyedikes az osztályom. Megkérdezték, hogy Dóri néni, nem lenne jó most is egy Széchenyi? Klebelsberg Kuno nem ezt akarta. És a nevét sem adná egy ilyen intézményhez. Szabad ország, szabad oktatás.

- hangsúlyozta a pedagógus.

Ekkor a hangszóróból felcsendült Koncz Zsuzsa előadásában a Valahol egy lány című dal és az emberek együtt énekelték a refrént a felszólalókkal:

A királyé nem leszek, nem leszek,
akkor inkább elmegyek, elmegyek,
soha vissza nem jövök, nem jövök már.

Már a dal vége felé elkezdek szálingózni az emberek az emelvény felé és a lépcsőfokokra matricákat ragasztottak, mely aztán teljesen beborította azt.

Zárszóként Dóra elmondta, hogy:

ha mi tanárok vagyunk a felelősek a gyerekek hiányzásáért, akkor a mindenkori magyar kormány vállalja a felelősséget a hiányzó pedagógusokért!

A frisshirek.hu élőben közvetítette az eseményt a helyszínről, melyet itt tud visszanézni teljes terjedelmében.

A LEVEGŐT! eseményen készült fotókat a szerző készítette/Navracsics Tibor Vármegyeházán készült fotójának forrása: Horváth István, Tolna vármegye egyik országgyűlési képviselőjének Facebook oldala