Balassi Bálint nem csupán a magyar irodalom első klasszikusaként írta be magát az utókor emlékezetébe, de viharos élettörténete, megosztó személyisége tekintetében is.

Bizonyos szempontból akár saját Villonunknak is nevezhetnénk, hiszen legalább olyan nagy tehetséggel alkotott, mint a francia költő, s mindennapjait legalább olyan botrányok övezték.

Balassi korának igazi alfahímjeként élt, s

bőven tomboló tesztoszteronszinttel igyekezett megszerezni mindent, amire vágyott,

legyen az asszony, pénz, hírnév vagy dicsőség.

Több olyan per dokumentumai maradtak fenn, amelyben a gyengébbik nemmel szembeni tevőleges erőszakkal vádolták, nem vitatható azonban, hogy a rímfaragó földesúrnak

bőven akadtak ellenségei, akik a rágalmakkal sem fukarkodtak esetenként.

Az mindenesetre tény, hogy romantikus érzelmeit nem lohasztotta le, ha a választott hölgy házasságban élt. Férjezett szeretői közül kiemelkedik Losonczi Anna neve, akit férjének halála után a költő

feleségül is kért.

Ezen tettét azonban magánlevelei tanúsága szerint nem csupán a szenvedély, de a friggyel járó előnyök is vezérelték. Ahogy egyik barátjának igen gyakorlatiasan papírra vetette:

…ha Isten segít, nagyúr leszek, ha másképp nem, farkam által.

A terv sajnos nem járt sikerrel, Anna végül egy módosabb és fiatalabb nemesúrral mondta ki a boldogító igent az oltár előtt. Nem tudhatjuk, döntésében vajon őt magát is praktikus megfontolások vezérelték-e, vagy egyszerűen megsokallta a költő kalandjait, aki még lánykérése előtt is

egy féltékeny várkapitány bosszúja elől kényszerült menekülni Érsekújvárról.

Bárhogyan is élt, szeretett vagy gondolkodott is Balassi Bálint, tehetsége és irodalmi nagysága vitathatatlan – s ugyan miért várnánk el a zseniktől emberfelettiséget?  

Ha más nem is, hősiessége majdhogynem emberfeletti volt a vad földesúrnak. Az esztergomi vár ostroma alatt egy ágyúgolyó találta altesten, s csak a vérfertőzés tudta legyőzni akaratos testét és sziporkázó szellemét.  

Fotó forrása: wikipédia