Van olyan nő, akit magára hagynak a teljesen új szituációban, esetleg a család messze, nem tudnak besegíteni. Van, akinek a környezetében a „régi” felfogás van jelen, miszerint "nincs más dolgod most, oldd meg"! Aztán van persze olyan is, aki eredendően hajlamosabb a depresszióra, nem tud váratlan helyzeteket kezelni, a stressztől terhelhetetlenné válik, és bizony a hormonok is csúf játékot művelhetnek az emberrel.
Sokan azt mondják ez egy "úribetegség", azonban nagyon oda kell / kellene figyelni a környezetnek, mert nem egy csecsemő halt már meg annak következtében, hogy az egyébként „normális” anyja teljesen elborult, erőteljesen megrázta a síró gyerekét, vagy más módon bántalmazta, mert a kimerültségtől legyengültek az idegei.
A kisgyerekes anyukák nagy része bevallva, vagy éppen titkolva, rendkívül rossz lelkiállapotban van, és az általános történet az, hogy a rossz állapotban lévő, bizonytalan kismama vagy anyuka, elkezdi kérdezgetni a hasonlóan rossz állapotban lévő ismerősét, barátnőjét, aki maga sem tudja mi a helyes egyes szituációkban. Aztán egymást félrevezetve „ötletelnek”, próbálják kitalálni a megoldást.
A család és a közvetlen környezet a kulcs, hiszen elősorban ők tudják felismerni az anyukán, hogy valami nem stimmel, ők tudnak segítő kezet nyújtani, és talán lényeges lenne, hogy ne csak szavakkal, hanem tettekkel is beszálljanak!
Vigyázni a kicsire pár órát, hogy anya tudjon pihenni, felbecsülhetetlen!
Főzni egy tál ételt, hogy még azzal is ne neki kelljen babrálni, szintén egy kincs!
Összerámolni a lakásban, hogy egy kicsit többet foglalkozhasson magával, szintén óriási segítség!
Fontos megjegyezni, hogy minden nő egyedi, és a szülés utáni depresszió kialakulásában szerepet játszó tényezők is. Ezek kombinációi különbözhetnek. Lényeges lenne, hogy minden esetet egyénileg vizsgáljanak, és szakmai segítséget kérjenek, ha valaki úgy érzi, hogy szülés utáni depresszióban szenved. A szakszerű orvosi diagnózis és támogatás elengedhetetlen a kezelés és a gyógyulás szempontjából.
Fotó: pixabay