Szilvásvárad varázsához természeti csodáin túl elválaszthatatlanul hozzátartozik a kisvasút, amelyet az arra kiránduló kicsik és nagyok egyforma lelkesedéssel vesznek igénybe. No, de kinek is köszönhetjük, hogy egy ilyen nagyszerű járművön suhanhatunk a Szalajka-völgy árnyékos fái között?
A történet egészen 1908-ra nyúlik vissza, amikor egy földbirtokos, név szerint
hadd legyen könnyebb a kitermelt fa elszállítása. Amikor tervére a közigazgatási bizottság is jóváhagyását adta, elkészült a négy kilométer hosszú Szilvásvárad- Tófalusi útszakasz, amelyen 15 km/h-val haladhattak a mozdonyok.
Arról, hogy a szalajkai vasútvonal pontosan mikor épült, nincsenek adatok, azt viszont tudjuk, hogy
hogy a kibányászott mészkövet célba juttassák. A Szilvásváradi Erdőüzemi Kirendeltség éveken keresztül szállította a helyszínről a kitermelt fát, s ennek megkönnyítésére került sor a Kukucsó-völgyi vonal létrehozására.
Az 1948-ban aztán a fennsíki vasúti szakasz továbbfejlesztése következett, egészen Bánkút közeléig.
Végül az ’50-60-as években a fa szállítására egyre több tehergépkocsit alkalmaztak, a gőzösök pedig 1966-ban végleg leálltak.
Mivel azonban a térség turistaforgalma folyamatosan emelkedett, ez egyáltalán nem bizonyult reménytelen vállalkozásnak. 1968-ban már közel hatvanezer utasa akadt a szalajkavölgyi kisvasútnak, jelenleg pedig a legnagyobb forgalmú erdei vasútnak számít hazánkban.
Szilvásvárad „csodái” közül azonban ez csak az egyik - a kisvonat jellegzetes dudaszója szinte a fülünkbe harsogja, hogy semmit ne hagyjunk ki a számtalan élményből.
Fotó forrása: Szeretlek Szilvásvárad facebook oldala