Nincs már miért élnem
–így érez Mária, az a nagymama, aki nemrég veszítette el élete egyetlen értelmét.
A 86 éves asszony egy pest megyei idősek otthonában él, és a lány halála óta nincsen senkije. Barbara Szandra 25 éves volt. Búcsúlevelet is hagyott a barátainak és vőlegényének. Ebben többek között azt írja:
Megrekedt lélek vagyok, nehezen telnek a napok. Semmihez sincs kedvem. Erős voltam sokáig aztán én is gyenge lettem! Nem tudom mit tegyek, hogy a múltamat felejtsem. A depresszió mély gödör, én pedig beleestem. Régóta nem találom a kiutat, amit mutatok az csak kirakat. Most pihennem kell kicsim egy kicsit, de te ne várj meg! Látom a szemed most is kisírt, de ne bánd meg! Nem akarom tönkre tenni a te életedet is. Tudom egyszer jól vagyok aztán meg nem is. Ne aggódj, jó helyre kerülök biztos vagyok benne, a Földön nekem ez az élet már csak szenvedés lenne. Az élethez vagy a halálhoz vagyok a gyengébb?! Nem tudom eldönteni, de most már nagyon mennék. Az öngyilkosságban nem a vonat elé ugrani fáj a legjobban, hanem elsétálni az állomáshoz…
A nagymama arról vallott a bulvárlapnak, hogy mióta unokája halott, nem látja értelmét az életnek, mivel más nem látogatja. Állandóan csak sír, vagy alszik, de amikor alszik – teszi hozzá – legalább boldog.
Fotó: Pixabay (illusztráció)