A redempció latinul megváltást jelent. Az Alföld észak-nyugati sarkában, a Mátra lábához a Zagyva partjára és a Hortobágytól nyugatra két nép a tatárjárás előtt, a 13. század elején érkezett a Magyar Királyság területére. A tatárok érkezésétől szorongatott ország pedig rögtön kiváltságot adott a jászoknak és a kunoknak. Ennek értelmében nekik nem kellett megismerniük a jobbágysorsot, kollektív nemességet kaptak akárcsak a székelyek. És ezt a jogot az évszázadok viharaiban megőrizték, amelyet a változó uralkodóházak is tekintettel voltak.
A komoly katonai vállalkozás hatalmas költségeket emésztett fel, így I. Lipót megragadt minden lehetőséget, hogy pénzhez jusson. Mivel hazánk ezen tája, különösen a Kunság és a mai Kiskunság, a török idők harcai miatt elnéptelenedett, ezért az uralkodó önkényesen úgy értelmezte, hogy nem érvényesek az évszázados jogok.
Komoly sérelemként élték meg ezt a helyiek, ezért nagy lelkesedéssel csatlakoztak őseink a Rákóczi-szabadságharchoz.
Bár a küzdelem elbukott, a Német Lovagrend szembesült azzal, hogy befektetése nem térül meg, megvásárolt jogait nem tudta érvényesíteni, ezért továbbadta a Jászkunságot 1731-ben a pesti Invalidus-háznak. Míg a lovagrend nem is sürgette annyira a hagyományok átalakítását, az Invalidus-ház megpróbált földesúri igényeinek eleget venni.
Mária Terézia, aki a Habsburg örökösödési háború miatt ismét pénz ínségében volt, engedett a követeléseknek, és 1745-ben megadta a lehetőséget, hogy a Jászkunság visszavásárolja magát. Az időközben 575 900 forintra rugó költséget önkéntes vállalásokkal és hitelfelvétellel javarészt a jászok tették össze. Így bár visszaszerzett jogaik értelmében egyenrangúvá vált ismét minden jász és kun, egymás között mégis különbséget jelentett a redemptus és az irredemptus jelző. Redemptussá vált minden olyan család, akik és akinek ősei adtak – akár hitelfelvétellel – az önváltságba. Ahogy jelen sorok írójának ősei is.
Az önmegváltás nemcsak szimbolikus és jogi jelentőséggel bírt, hanem lendületet adott a gazdasági fejlődésnek, és az öntudat megerősítésének köszönhetően a polgári átalakuláshoz is kedvező környezetet biztosított. Nem lehet egészen véletlennek tekinteni tehát azt sem, hogy 1849-ben az Európa egyik vezető haderejét a semmiből térdre kényszerítő dicsőséges tavaszi hadjárat épp a Jászságból indult el. De jelentősége van azonban a szimbólumoknak is.
A redempció identitást építő érvényességét igazolja az is, hogy a rendszerváltás után, amint arra lehetőség nyílt, megindult a hagyományápolás. A Jászság első (és eddig egyetlen) újságjának, a Jászföld főszerkesztője, Lukácsi Pál kezdeményezésére egyre inkább a jászok napjaként kezdtek megemlékezni május 6-áról, amely aztán az Országgyűlés is szentesített a jászok és kunok napjaként.
A kiemelt képen az egykori Jászkun kerület székháza Jászberényben, forrása: Wikipédia