A frisshirek.hu már írt róla, hogy megrongálták a Duna partján álló fákat. Keresztül hasítottak a törzsükön, a fák "szívén" ejtettek vágást ismeretlenek, ezzel komoly kárt okozva bennük.

Megkeresésünkre egyelőre nem válaszolt a Közép-Dunavölgyi Vízügyi Igazgatóság, így saját szemünkre és az ott élők információra hagyatkozva, egy képgalérián keresztül mutatjuk be a tapasztaltakat.

1.stáció

Dunakeszi Budapest mellett található, a főváros agglomerációjában. Közel ötvenezren lakják, ezzel a második helyen van népesség tekintetében Pest vármegye települései között (Érden laknak a legtöbben.)

2.stáció

A városba érve nyüzsgő hangyabolyként közlekedik a rengeteg autó és kerékpáros, és a nagyon sok hétvégi kiránduló, kutyát sétáltató vagy éppen kerékpározó dunakeszi lakos. Hétvégi családi levegőzés a parton, gyerekzsivaj, fiatal párok, vidám csoportok hangzavara tölti be a sétányt.

3. stáció

Aki közvetlenül a Duna partján sétál végig, a víz közelségét és a fákat, a természet hangját élvezheti, aki a betonozott sétányt választja, annak haladósabb a tempója.

4. stáció

Eszter kiskutyáját, Mimit sétáltatta, és készséggel, barátsággal vezetett el a megrongált fákhoz. Kérdésemre, hogy tudja-e, mi történt itt néhány napja, egyértelmű választ adott: hogyne hallott volna róluk! Dunakeszin sokan beszélnek róla, ha nem is az egész város, de a sétányra járók közül szinte mindenki hallott az esetről. Megbotránkozva mesélte, mennyire barbár dolognak tartják ezt a durvaságot az ő ismerősei.

Úgy tudom, ezeket a fákat ki is kellett vágni, mert már nem lehet őket megmenteni.

5. stáció

Amíg oda nem értünk a helyre, ahol a rongálás történt, Eszter mesélt. Elmondta, hogy Dunakeszi csodálatos hely. A Duna-partot nem is olyan régen tették szépen rendbe, és a Duna-parti fákat minden kutyasétáltató, vagy akár kutya nélkül sétáló nagyon jól ismeri.

 6. stáció

Nem is értem, hogyan tudták úgy csinálni, hogy senki nem vette észre. Talán éjszaka jöhettek ki.

- Mesélt készséggel a hölgy, aki közvetlenségével és kedvességével nagyon kellemessé tette a kirándulást.

7. stáció

A csendesen folyó Duna békés hangja a horgászok számára is megnyugtató. Ilyenkor talán jobban kapnak a halak is. A parton éppen a horgászbotot támasztotta ki egy Gödről érkezett pecás. Nem hallott a fák rongálásáról, de azt mondta:

Miért bántaná bárki is ezeket a fákat? Olyan ártatlanul állnak itt már régóta, nem ártanak senkinek. Nyáron hűvöst adnak, nagyon jó szolgálatot tesznek mindenkinek.

8. stáció

Mimi boldogan kortyolgatott a Duna vizéből, majd folytattuk utunkat a fákhoz. Kedves kísérőm szerint lehet, hogy tűzifának akarták felaprítani őket, hiszen a mostani időkben a fűtésárak az egekben vannak.

 9. stáció

Aztán megtaláltuk őket. Ott fekszenek néhányan a megrongáltak közül, törzsükbe mélyen belevágott „sebbel”. A part csöndjébe némán kiált bele a „miért?”. De a választ talán sosem tudjuk meg.

10. stáció

A rongálás már csak néhány fán látszik, de a további sorsukra várnak ők is.

Társaikat már ki kellett vágni.

-mondta Eszter.

11. stáció

Álltunk némán néhány percig, és egyikünk sem szólt.  Mert elfogynak a szavak, amikor nincsenek válaszok, csak miértek, és amikor csak az érthetetlen valóság van.

12. stáció

Végigjártuk a fák között, a fák mentén, a fákhoz az utat Dunakeszin, a Duna mentén. Ennyit tehettünk értük, egy emléksétát, és egy fotóriportot.

Talán így már nem merülnek teljesen feledésbe.

Fotó: a szerző felvételei március 15-én.