A 75 éves új-zélandi színész, Sam Neill nemrég fejezte be a memoárját, amelynek címe: Did I Ever Tell You This? – számolt be róla a The Guardian nyomán az euronews.com.

A The Guardian a farmján látogatta meg a színészt. Az interjú során Neill elmondta, hogy szeretné látni, ahogy megnőnek az újonnan ültetett fái és bosszantaná, ha meghalna, bár nem fél a haláltól. 

Nagyon szeretnék még egy-két évtizedet élni, hogy lássam az itteni dolgokat megérni, hogy lássam az unokáimat felnőni. A haldoklás egyáltalán nem köt le

– mondta a színész.

Fél évszázados pályája során Sam Neill 150 filmszerepet játszott el, köztük a Jurassic Park Dr. Alan Grantjét. A sztárság és az azzal járó reflektorfény viszont sosem érdekelte igazán. 

Azt mondja, szeret idegenekkel beszélgetni, és nem izgatja, hogy felismerik-e az utcán. A közösségi médiában a tanyasi életéről posztol, vagy éppen ukulelézik. 

Neill a betegségéről sokkal inkább hajlandó beszélni mint a családjáról, így elmondta, hogy éppen egy éve derült ki, hogy hármas stádiumú vérrákja van, miután Los Angelesben rosszul lett. Néhány héttel később már Sydneyben kapott kemoterápiás kezelést.

A színésznek az írás is gyógyírt jelentett a betegségben.

Nem volt mit tennem, hiányzott a munka. Szeretek dolgozni, szeretek emberek között lenni, élvezem az emberek társaságát, de hirtelen megfosztottak ettől. Gondolkoztam, hogy mihez kezdjek? Soha nem állt szándékomban könyvet írni, de jól esett az írás, ráadásul életet vert belém. Esténként úgy feküdtem le, hogy volt miért másnap felkelni. Életmentő volt

– árulta el Neill, hogyan vágott bele memoárjába.

A színész szerint a könyve nem egy „rákos” könyv. Megannyi történetet mesél el a felnőtté válásról, a forgatásokról, illetve arról az időszakról, amelyek meghatározó szerepet játszottak az életében.

A kemoterápiás kezelés után, amikor karácsonykor hazatért Sydneyből Új-Zélandra, nagyon boldognak érezte magát, noha élete végéig kezelésre szorul. 

Mint mondta, a családja és az unokái körében sokat evett, minden nap úszott egyet és borokat kóstolt – ez a boldogság pedig az ellenkezője annak, amit akkor érzett, amikor megkapta az első kezelést és egy felismerhetetlen ember nézett vissza rá a tükörből.

Sam Neill életrajza egyelőre csak angol nyelven olvasható.

Fotó: Twitter