Oroszország nagy valószínűség szerint villámháborúra készült, az orosz haderő célja Zelenszkij és emberei hatalomból való eltávolítása, az ukrán kormány megbuktatása, majd egy Moszkva-barát kijevi bábkormány kinevezése lehetett.
Ukrán területek kihasítása, az Orosz Föderációhoz csatolása is stratégiai cél volt minden bizonnyal annak érdekében, hogy megteremtődjön a szárazföldi összeköttetés a Donbasz, illetve a Krím-félsziget között, elvágva egyúttal Ukrajnát az Azovi-tengertől.

Kijev ostroma azonban még azelőtt kudarcot vallott, hogy igazából megkezdődött volna: az oroszok nem tudták bekeríteni az ukrán fővárost, és a heves ukrán ellenállást megtapasztalva, a logisztikai nehézségeket felmérve végül elálltak Kijev bevételének szándékától. Az orosz hadvezetés úgy döntött, kivonja csapatait a főváros térségéből, melyre április folyamán sor is került.

Az orosz offenzíva kelet-, illetve délkelet-Ukrajnában volt igazán sikeres. Itt nagy területek kerültek orosz ellenőrzés alá stratégiai fontosságú városokkal Luhanszk, Donyeck, Herszon, illetve Zaporizzsja megyékben (Luhanszk megye szinte teljes területe, Mariupol kikötővárosa Donyeck megyében, Herszon városa a Dnyeper-folyó fekete-tengeri torkolatánál, továbbá Enerhodar a Zaporizzsjai atomerőművel, valamint az attól délre fekvő Melitopol a zaporizzsjai régióban.) Május végére orosz kézre került Ukrajna területének mintegy 20 százaléka – a még 2014-ben annektált Krím-félszigetet is beleértve.

Az első nagyszabású ukrán ellentámadás a háború hetedik hónapjában, szeptemberben vette kezdetét Ukrajna északkeleti térségében. A váratlan támadás során az ukránok néhány hét leforgása alatt kisöpörték a megszálló csapatokat szinte a teljes harkivi régióból. (Az orosz határ közelében fekvő Harkiv, a régió székhelye, Ukrajna második legnagyobb városa soha nem került orosz megszállás alá, viszont nagyon súlyos károkat szenvedett el a hónapokon át tartó heves orosz bombázások következtében.)

Az orosz térnyerés nyár elején bekövetkezett megrekedése, a súlyos harctéri veszteségek következtében Vlagyimir Putyin 300 ezer tartalékos katona behívására kényszerült a fronton harcoló alakulatok létszámának feltöltése, az elfoglalt területek megtartásának biztosítása érdekében. A részleges sorozás elrendelését az orosz elnök szeptember 21-én jelentette be.

A sorozottak gyors kiképzése, majd Ukrajnába vezénylése ellenére november folyamán az orosz erők a stratégiai fekvésű dél-ukrajnai kikötőváros, Herszon, illetve a Dnyeper folyótól nyugatra eső, megszállt Herszon- környéki területek kiürítésére kényszerültek.

Mindez igen érzékenyen érintette Moszkvát, mivel Putyin elnök még szeptember 30-án bejelentette négy ukrajnai régió, Herszon, Zaporizzsja, Luhanszk és Donyeck Oroszországhoz csatolását, az ezekről döntő „népszavazásokat” követően. Zaporizzsja megye székhelye, Zaporizzsja városa ugyanakkor soha nem került orosz kézre, a vele szomszédos Herszon megye székhelyét, Herszont pedig röviddel az Orosz Föderációhoz való csatlakozást követően kellett szégyenszemre kiürítenie az orosz haderőnek.

A harkivi régió, illetve Herszon és környéke felszabadítását követően azonban az ukrán ellentámadás is megakadt, így a tél beköszöntével gyakorlatilag állóháború alakult ki az ukrán-orosz frontvonalak szinte teljes hosszában. Moszkva ugyanakkor arra használta fel a téli időszakot, hogy légicsapások szűnni nem akaró sorozatát hajtsa végre az ukrán kritikus infrastruktúra tönkretétele érdekében. E téren az oroszok komoly sikereket értek el: az ukrán atomerőművek ideiglenes leállásra kényszerültek, az energetikai infrastruktúra rettenetes károkat szenvedett el. Ukránok milliói maradtak országszerte áram- fűtés- és vízszolgáltatás nélkül a téli hidegben.

Így érkeztünk el 2023 februárjának végéhez, a háború kitörésnek egy éves évfordulójához. Ukrajna lakossága a hathatós nyugati segítségnek köszönhetően – áramfejlesztő generátorok Ukrajnába küldése – átvészelte a telet, miközben a kijevi politikai vezetés igen hatékonyan lobbizott légvédelmi rakétarendszerek, tankok, egyéb páncélozott harcjárművek és lőszer biztosítása érdekében nyugati szövetségeseinél.

A jó idő beköszöntével nagyszabású orosz támadás veheti kezdetét a kelet-ukrajnai Donbasz térségében, csakúgy mint délnyugati irányban Odessza elfoglalása érdekében. Az sem kizárt, hogy Kijev bevételére is újra kísérletet tesznek az oroszok, miközben az ukrán hadvezetés tűkön ülve várja a beígért német Leopard 1-es, Leopard 2-es, valamint brit és francia tankok Ukrajnába érkezését. Ezek segítségével ugyanis jobb esélyekkel vehetnék fel a harcot a támadó orosz alakulatokkal szemben, arról nem beszélve, hogy egy esetleges későbbi ellentámadás során is felhasználhatóak lennének.

Oroszország élőerőben, hadiiparát tekintve messze felülmúlja Ukrajna képességeit, így az orosz hadvezetés Ukrajna felőrlésére alapoz, még sokáig elhúzódó háborúval kalkulálva.

Volodimir Zelenszkij ukrán elnök a nyugati támogatásban, a nyugati fegyverek mielőbbi érkezésében bízva ugyanakkor szintén győzelmet ígér népének, meglepő módon még az idei évre datálva a végső siker eljövetelét.

Hogy melyik forgatókönyv realizálódik, arra csak a jövő adja majd meg a választ.

Térkép: Defensepriorities.org