Hamvaszkodással és szigorú böjttel ma kezdődik a vasárnapokat nem számítva 40 napos nagyböjt, a katolikus kereszténység legnagyobb megtisztulási időszaka. A felkészülés hosszabb ideig tart, mint a szintén elcsendesedésre és bűnbánatra indító advent, hiszen

a kereszténység legszentebb ünnepét, a húsvétot előzi meg.

A közhiedelemmel ellentétben ugyanis nem a karácsony, hanem a húsvét a keresztények legfontosabb ünnepe, hiszen akkor ünnepeljük a Názáreti Jézus Krisztus szeretetből véghez vitt kereszthalálát és feltámadását.

Ahhoz azonban, hogy a hívek meg tudjanak nyílni a húsvét gyönyörű misztériuma előtt egy testi-lelki felkészülési időszakkal készülnek.

Ez a nagyböjt. A népi vallásosság az évszázadok és évezredek alatt ezt az időszakot evéssel kapcsolatos lemondásokkal, elsősorban pedig a hústilalommal kötötték össze - kissé profán módon a legszentebb ünnepünk magyar elnevezését is erről a szokásról kapta -,

a nagyböjt és így a húsvét is sokkal többről szól mint arról, hogy húst enni vagy nem enni.

Manapság az egyház ezt egyre inkább hangoztatja is. Bár a magyar társadalom étkezési szokásrendszere számos kivetnivalót hagy maga után, ettől függetlenül nem az étkezéseink terén szorulhatunk rá leginkább a megtérésre és megtisztulásra. Egyre többen hirdetnek ilyenkor közösségi média- vagy televízióböjtöt. A természettudatosság jegyében műanyagmentességet vagy nagy ökolábnyomú termékek tilalmát is. A sor pedig hosszan sorolható, kinek-kinek saját igényeihez, akaraterejéhez és egyéni gyengeségeihez szabva.

Böjt idején azonban nemcsak lemondhatunk valamiről, hanem vállalhatunk is valamit.

Sokan az esetleges lemondásaik helyett vagy azokat kiegészítve valami pozitív vállalásra szánják rá magukat a 40 napos időszakban: jótékonykodásra, több minőségi időre szeretteinkkel és az Örökkévalóval, szemétszedésre, több mozgásra vagy mindennapos olvasásra szánják rá magukat ilyenkor. A lehetőségek tárháza jószerivel végtelen.

A lényeg az, hogy húsvéthoz közeledve jobb embernek, vagy pontosabban jobban önmagunknak érezhessük magunkat, hogy ezáltal mélyebben tudjunk kapcsolódni az Úrhoz.
Ma a katolikus templomokban egy izgalmas szertartást végeznek el.

Túl azon, hogy mára lilába öltözött és díszeitől, virágaitól megfosztatott a templomok belső tere, hamvazkodni fognak a szentmisén. A tavaly virágvasárnapon elégetett barkák hamujából a pap a szertartás végén egy keresztet formál a hívek homlokára, és a következő szavakat mondja:

ember, emlékezz rá, hogy porból vagy és porrá leszel.
Ettől a szokástól nevezzük a mai napot hamvazószerdának.

Ezen a napon szigorúböjtöt írnak elé a buzgó hívek számára. Ilyen napból még egy van a liturgikus naptárban: a nagypéntek, amely szintén a húsvéti ünnepkörön belül van, amikor a Názáreti Jézus értünk vállalt halálára emlékezünk. A szigorú böjt azonban a régi aszkéta remeték szemszögéből nézve nem annyira szigorú, legfeljebb hétköznapi rutinjainkhoz képest nehezebb megtartani:

naponta háromszor szabad étkezni, és csak egyszer szabad jóllakni,

mindezt természetesen hús kihagyásával. Ahogy azonban arról már írtunk, a nagyböjt lényege nem az evés vagy nem evés, ahogy a húsvét sem, így csenddel, elmélkedéssel és más vállalásokkal is méltó módon át tudjuk élni a mai nap és az előttünk álló böjti időszakot misztériumát, mélységét.

Induljunk el ma egyéni jobbá válásunk útján!

A kiemelt kép forrása: MTI / EPA / ANSA / Fabio Frustaci, készült: Róma, 2020. február 26.; hamut szór Ferenc pápa fejéje egy bíboros a római Szent Szabina-templomban hamvazószerdán, 2020. február 26-án. A mozgóünnep a negyvennapos nagyböjti időszak kezdetét jelöli, amellyel húsvétra, vagyis Jézus kereszthalálára és feltámadására készül a nyugati kereszténység. Hamvazószerdán és az azt követő vasárnapon a papok a hívek homlokát az előző év virágvasárnapján megszentelt barka hamujával jelölik meg.