Nincs farsang fánk nélkül - honnan ered a hagyomány?
Székelyföldön pánkó, a Felvidéken siska, Palócföldön pampuska, itthon nemes egyszerűséggel fánk – akárhogy is nevezzük, az biztos, hogy a farsangi időszak legtutibb sütijéről van szó! A fánkhoz sok népi hagyomány kötődik, de arról, hogy mikor és ki evett fánkot először a világon, több legenda is kering.
A frisshirek.hu portál pont az a média hiány, ami egy működő demokráciában természetes kellene legyen, éspedig elfogulatlan, naprakész hírek közvetítője közéletről, politikáról, kultúráról, sportról egyaránt. Nálunk nincs és nem is lesz részrehajlás! Hogy ez így is maradjon, kérlek támogasd munkánkat adományoddal, hívd meg ismerőseid, hogy olvassanak bennünket és kerünk, kövess és lájkolj minket a közösségi médiában is.
TámogatásMiért eszünk fánkot farsang idején?
A fánk méltán népszerű és minden korosztály által kedvelt édesség egész évben. A hagyomány szerint azonban mégiscsak a farsangi időszakhoz kötődik.
Fánkoz kötődő hagyományok
Magyarországon a 19. században terjedt el igazán a fánk fogyasztása és készítése, számos hiedelmet, hagyományt hozva magával.
A böjti időszakot megelőző farsang régen az utolsó olyan ünnep volt, amit a több heti önmegtartóztatás előtt tartottak. A hamvazószerda előtti napokban a farsangi ünnepségeken tartott nagy evés-ivás közepette az emberek lelkileg is felkészülhettek a böjtre.
Hajdanán a háztűznézés egybeesett a farsangi időszakkal, így a legényeket fánkkal kínálták a lányok. Ha egy fánkot a lány megfelezett a fiúval, úgy tudatta vele, hogy viszonozza érzéseit. Így nem meglepő, ha a szalagosfánk a jegygyűrű szimbólumaként is ismert.
De ismerünk olyan tradíciókat is, ahol a fánkot annak reményében készítették, hogy az szerencsét, bő termést, gazdagságot és szerelmet hozzon a házhoz.
Honnan ered a fánk?
Az egyik eredettörténet szerint a fánk osztrák eredetű, és egy bécsi pékasszonyhoz kötődik. A történet szerint élt Bécsben egy Krapfen nevű pék, akinek a halála után az özvegye vette át a pékség irányítását. A pékség híres volt a kenyereiről, messziről is elmentek a veknikért a pékséghez, és a hosszú sorok sem tántorították el a vásárlókat attól, hogy kivárják, amíg a kezükbe foghatják az illatos cipókat. Egyszer a pékasszony nem tudta időben megsütni a kenyereket, a vásárlók pedig elégedetlenkedni kezdtek. Ekkor az indulatos özvegy fogott egy darab kenyértésztát, és hozzá akarta vágni az egyik hangoskodó vásárlóhoz, azonban nem a vásárlót találta el vele, hanem a kályhán lévő lábasba esett, amiben zsír volt. Így aztán pillanatok alatt megsült az első fánk, amit a bécsiek a mai napig Krapfenként ismernek.
A másik sztori a franciákkal kapcsolja össze a fánkot, és a beignet nevű süteményt tekinti az ősének, ami Marie Antoinette és XVI. Lajos kedvence volt. A legenda szerint egy, a Tuileriákban rendezett farsangi bálból szökött meg a királyné, hogy elvegyüljön az utcán a karneváli tömegben. Amikor megéhezett, vett egy sütit egy mézeskalácsostól, és annyira ízlett neki, hogy rögtön repetázott is – megvette a teljes készletet. De itt még nem volt vége a történetnek, mert a fánk készítőjét a palotába hívatták, hogy megossza az udvari cukrászmesterrel a receptet. Onnantól kezdve a királyi lakomák egyik kedvenc sütijévé vált a fánk.
Magyarországot Mátyás király felesége, Beatrix ismertette meg a fánkkal, amit ő hozatott az országba az olaszoktól. Ott akkor nagy hagyománya volt a fánkkészítésnek. Az biztos, hogy szélesebb körben a fánk csak később, a 19. században terjedt el itthon.
A fánkhoz kapcsolódó hagyományok mára már eltűntek, de a fánk receptje szerencsére megmaradt az utókornak. Van töltött, töltetlen, szalagos, csöröge, sós és édes verziója is.
A farsangi "szalagos fánk" elnevezés a fánk oldalán húzódó, világosabb sávnak köszönhető, amit akkor kap a fánk, amikor az olajban sütik, ugyanis azon a szakaszon kevesebb forróság éri az ételt - írja a Wikipédia.
