Ködös februári péntek reggel volt. Felnőttek és gyerekek álmos arccal siettek az iskolába, hogy a csengetésig odaérjenek - emlékezik vissza Kemény Lajos, nyugalmazott általános iskolai igazgató, alpolgármester Bátaszék Város Önkormányzata Facebook oldalán:
Már a szirénaszót is lehetett hallani. Egy a közelben lakó tanár hazaszaladt az autójáért és az alsó tagozatos igazgatóhelyettessel gyorsan beültek a kocsiba - eleveníti fel a volt pedagógus a tragédia napját.
Néhány hónappal korábban egy naponta Szekszárdra bejáró pörbölyi asszony panaszkodott, hogy az egyik busz a piros jelzés ellenére áthajtott Alsónyéknél a vasúti átjárón. A tanár lelki szemei előtt megjelent ez az átjáró, mint az ütközés lehetséges helyszíne, de a pászmákban gomolygó ködből szabadnak látszottak a vasúti sínek. Ekkor világosodott meg bennük, hogy a baleset a Nyékipusztai elágazóban történhetett.
A helyszínen lévők igyekeztek a gyerekek után nézni. Először egy négy-öt gyerekből álló csoportot pillantottak meg, akik a leszakadt buszdarabtól nem messze ültek az árok szélén.
Egy vékony lány a derekát fájlalta, a többiek mély hallgatásba merültek. A döbbenetükön igyekeztek úrrá lenni, és vigasztalni a gyerekeket. Tőlük tudták meg, hogy volt köztük olyan testvérpár, akinek az édesanyja Pörbölyről előbb ért autóval a baleset helyszínére, mint a mentők, és gyerekeit azonnal vitte a kórházba. Egy felsőbb éves gyalog indult haza Pörbölyre.
Ezzel egy időben egyre több pörbölyi szülő ért oda, ki autóval, ki kerékpárral. Az ő reakcióikból és a mentést irányító tűzoltótiszttől tudták meg, hogy sok halott van a helyszínen.
A Pörbölyről odaért szülők egy része már nem találta ott a gyerekét, mert a mentők elvitték. Csak hiányosan tudták őket informálni, hogy ki hová került. Volt, akit Szekszárdra, másokat Bajára vittek. Pécsről még egy mentőhelikopter is elindult, de a köd miatt nem tudott leszállni. A mentést irányító sem tudhatta, hogy hányan ültek az autóbuszon, így azt sem tudta, hogy kell-e még keresni valakit.
- emlékezik vissza az egykori tanár.
Influenzás időszak volt, ezért nem lehetett tudni, hogy kit tartottak otthon szüleik a betegség miatt. Volt néhány olyan tanuló is, akit autóval hoztak az iskolába. A névsorok összeállítása után elindultak Pörbölyre keresni azokat a gyerekeket, akik sem az iskolában, sem a buszon nem voltak. Még így is akadt olyan gyerek, akiről senki nem tudott, miután nem találtak otthon senkit.
Az igazgatóhelyettessel másnap a kórházakat járták. A járvány miatt zárlat volt, így Baján nem jutottak be a gyerekekhez, Szekszárdon viszont meglátogathatták a könnyebb sérülteket.
Vasárnap Pörbölyön voltak és elmentek minden családhoz, akinek a gyermeke meghalt a balesetben. Valószínűleg látogatásukkal növelték a fájdalmukat.
Hogy mit jelentett a szörnyű baleset és mit jelentett a gyermekhalál az egyes családoknak azt fel sem lehet fogni. Hogy mit jelentett Pörbölynek, azt a következő évek mutatták meg. A pörbölyi temető egyforma sírkövei jelzik, hogyan tűnt el egy generáció ebből a kis faluból.
Fotó: Bátaszék Város Önkormányzata Facebook oldal