Ködös februári péntek reggel volt. Felnőttek és gyerekek álmos arccal siettek az iskolába, hogy a csengetésig odaérjenek - emlékezik vissza Kemény Lajos, nyugalmazott általános iskolai igazgató, alpolgármester Bátaszék Város Önkormányzata Facebook oldalán:

Éppen a kabátomtól igyekeztem megszabadulni, amikor az egyik ügyeletes tanár szaladt a tanári felé azzal, hogy egy idegen – Bátaszéken átutazó autós – szólt be az iskolába, hogy a Pörbölyről jövő iskolabuszt baleset érte, vonattal ütközött.

Már a szirénaszót is lehetett hallani. Egy a közelben lakó tanár hazaszaladt az autójáért és az alsó tagozatos igazgatóhelyettessel gyorsan beültek a kocsiba - eleveníti fel a volt pedagógus a tragédia napját.

Néhány hónappal korábban egy naponta Szekszárdra bejáró pörbölyi asszony panaszkodott, hogy az egyik busz a piros jelzés ellenére áthajtott Alsónyéknél a vasúti átjárón. A tanár lelki szemei előtt megjelent ez az átjáró, mint az ütközés lehetséges helyszíne, de a pászmákban gomolygó ködből szabadnak látszottak a vasúti sínek. Ekkor világosodott meg bennük, hogy a baleset a Nyékipusztai elágazóban történhetett.

A ködfoltokból villódzó kék fények tűntek fel, majd eléjük tárult a baleset szürreális képe. A bekötőút és a vasúti sín találkozásánál az árokban az autóbusz tető nélküli leszakadt hátsó része volt, a vonatszerelvény kb. 200 méterrel előbb állt, elhagyva maga mellett az autóbusz másik darabját. A mentők és tűzoltóautók személyzete gyorsan tette a dolgát, hordágyakon vitték a sérülteket a járművekhez, infúziót kötöttek be és helyet adtak az újonnan érkező kocsiknak.

A helyszínen lévők igyekeztek a gyerekek után nézni. Először egy négy-öt gyerekből álló csoportot pillantottak meg, akik a leszakadt buszdarabtól nem messze ültek az árok szélén.

Nem sírtak, de az arcukon leírhatatlan volt a rémület.
Megismerve bennünket, az egyik pufók arcú alsós kisfiú – akinek az arcán csúnya nagy vérző seb látszott – remegő hangon szólalt meg: Igazgató bácsi, én most meg fogok halni?

Egy vékony lány a derekát fájlalta, a többiek mély hallgatásba merültek. A döbbenetükön igyekeztek úrrá lenni, és vigasztalni a gyerekeket. Tőlük tudták meg, hogy volt köztük olyan testvérpár, akinek az édesanyja Pörbölyről előbb ért autóval a baleset helyszínére, mint a mentők, és gyerekeit azonnal vitte a kórházba. Egy felsőbb éves gyalog indult haza Pörbölyre.

Ezzel egy időben egyre több pörbölyi szülő ért oda, ki autóval, ki kerékpárral. Az ő reakcióikból és a mentést irányító tűzoltótiszttől tudták meg, hogy sok halott van a helyszínen.

Később, amikor már az összes sérültet elszállították a mentők, a holtak azonosításában kellett részt venniük, például az egyik tanítónak, aki sok osztályban tanított és majdnem minden gyereket név szerint ismert az iskolában.

A Pörbölyről odaért szülők egy része már nem találta ott a gyerekét, mert a mentők elvitték. Csak hiányosan tudták őket informálni, hogy ki hová került. Volt, akit Szekszárdra, másokat Bajára vittek. Pécsről még egy mentőhelikopter is elindult, de a köd miatt nem tudott leszállni. A mentést irányító sem tudhatta, hogy hányan ültek az autóbuszon, így azt sem tudta, hogy kell-e még keresni valakit.

Visszaküldött bennünket az iskolába, hogy szüksége van a pörbölyi tanulók névsorára, valamint arra, hogy közülük vannak-e gyerekek az osztályokban.

- emlékezik vissza az egykori tanár.

Influenzás időszak volt, ezért nem lehetett tudni, hogy kit tartottak otthon szüleik a betegség miatt. Volt néhány olyan tanuló is, akit autóval hoztak az iskolába. A névsorok összeállítása után elindultak Pörbölyre keresni azokat a gyerekeket, akik sem az iskolában, sem a buszon nem voltak. Még így is akadt olyan gyerek, akiről senki nem tudott, miután nem találtak otthon senkit.

Sajnos volt olyan gyerek is, akinek a holttestét csak a roncs felemelése után találták meg.
A kórházban másnapra újabb két súlyos sérült hunyt el, velük emelkedett 11-re a balesetben meghalt gyerekek száma. A súlyos sérültek között hárman voltak, akiknek a sérülése az egész életükre kiható, maradandó fogyatékosságot okozott, nem beszélve a lelki sérülésekről.

Az igazgatóhelyettessel másnap a kórházakat járták. A járvány miatt zárlat volt, így Baján nem jutottak be a gyerekekhez, Szekszárdon viszont meglátogathatták a könnyebb sérülteket.

Vasárnap Pörbölyön voltak és elmentek minden családhoz, akinek a gyermeke meghalt a balesetben. Valószínűleg látogatásukkal növelték a fájdalmukat.

Hogy mit jelentett a szörnyű baleset és mit jelentett a gyermekhalál az egyes családoknak azt fel sem lehet fogni. Hogy mit jelentett Pörbölynek, azt a következő évek mutatták meg. A pörbölyi temető egyforma sírkövei jelzik, hogyan tűnt el egy generáció ebből a kis faluból.

Fotó: Bátaszék Város Önkormányzata Facebook oldal