Amint arról lapunk, a frisshirek.hu is beszámolt korábban, a Pedagósusok Demokratikus Szakszervezete szervezésében egy hetes országos sztrájk indult hétfőn, amelyhez január 26-án csütörtökön csatlakozott a Szekszárdi Baka István Általános Iskola 11 pedagógusa is az első öt órában.

A céljuk, hogy ismételten felhívják a figyelmet arra, hogy legyen elegendő pedagógus a pályán, mert jelenleg annyira kilátástalan a helyzet, hogy nincs utánpótlás. A fiatal generációnak nem vonzó a pálya, csak a legelkötelezettebbek indulnak el ezen az úton, de a hivatástudatból nem lehet kenyeret és tejet vásárolni.

Tóth Eszter alsó tagozatos tanító, aki három kollégájával nyilatkozott munkatársunknak, elsős osztálya mellett nemzetiségi németet is tanít, idén lesz 30 éves, 7 éve van a pályán, a Szakszervezeti Elnökség tagjaként egy a 11 bátor tanár közül.

Közel egy éve próbálják a fenntartó és a jogalkotók figyelmét felhívni a problémák gyökerére, amelyek mint a diófa, lassan nőnek ki a földből és magasodnak, ők is előre évtizedekben gondolkodnak, a most elhintett magok és ültetett fácskák a jövő nemzedékeinek hozzák a gyümölcsöt.

A tanár, amikor tanít, nem csak a pillanatnak él. Nem csak arra koncentrál, hogy meg legyen a mai házi feladat, vagy szépen kanyarodjon az a c betű. Ez mind azt a célt szolgálja, hogy a gyermek megtanuljon írni, olvasni, gondolkodni, legyenek ismeretei, amelyet aztán hónapok, évek, évtizedek múlva is felhasznál, elraktároz, elővesz.  

Vörösmarty Mihály: Szózat című verséből idéznek:

És annyi balszerencse közt,
Oly sok viszály után,
Megfogyva bár, de törve nem,
Él nemzet e hazán.

A Baka István Általános Iskolában körülbelül 50 tanár, tanító és pedagógiai asszisztens dolgozik. A kezdetekben 25 fő vállalta véleményét és annak következményeit, mára úgy maradtak 13-an, hogy két fő a gyermekek táboroztatása kapcsán nem lehetett fizikailag jelen, de szolidaritásukról biztosították kollégáikat.

Sokan azért morzsolódtak le, mert belefásultak abba, hogy közel 1 éve szeretnének párbeszédet, változást, és nem történik semmi. Ők 13-an még kitartanak.

Példát szeretetnének mutatni a gyerekeknek. Példát kell mutassanak a gyerekeknek.

Bele kell nézniük a tükörbe, tiszta lelkiismerettel azt kell mondják maguknak, hogy

Én mindent megtettem, minden eszközt bevetettem abból a gyakorlatilag nincsből, ami a rendelkezésemre állt! A legszomorúbb, hogy nem foglalkoznak velünk, nem hallgatnak meg, nem tárgyalnak velünk, nem ülnek le velünk tárgyalni egy asztalhoz!

Tekintve, hogy a csütörtöki sztrájkoz ilyen kevesen tudtak csatlakozni, sajnos nem tudtak teljes munkabeszüntetést elérni. Ez egy paradoxon, hogy a sztrájk napján van elég tanár, hogy a fenntartó meg tudta oldani az órákat helyettesítéssel, ezáltal a gyerekek felügyelete is megoldott. A szülők közül is akad olyan, aki ezt úgy fogja fel, hogy a gyermeke felügyelete megoldott, akkor nem foglalkozik a sztrájkkal, illetve a probléma velejével. Pedig a gyermeknek az érdeke hosszú távon, hogy változás legyen, nem a tanáré. Ez egy olyan összefüggő szimbiózis, amelynek a gyermek az egyik kulcsa, a főszereplője, a mozgatórugója, a célja, de az eszköz, amellyel ez megvalósul a tanár maga.

A tantestületből többen 50 év felettiek, közel a 60-hoz, ami annyit jelent, hogy 5 éven belül a tanári kar jelentős része készül nyugdíjba menni. Itt teszik fel a sokat hallott kérdést, hogy:

Ki fog akkor tanítani?

Ki fogja azokat a gyerekeket tanítani, akik 1 hónapja vagy még meg sem születtek, ha már most is van például olyan iskola, ahol az angol szakos osztályban nincs angol tanár?

Fotó: a Szekszárdi Baka István Általános Iskola szátrájkoló tanárai által készített és lapunknak beküldött fotó