Elhunyt Tamás Gáspár Miklós – közölte Facebook-oldalán a Litera irodalmi portál. A kolozsvári születési filozófus, politikus, közíró 75 éves volt.

Tamás Gáspár Miklós 1948. november 28-án született Kolozsváron, ahol a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen szerzett filozófiai diplomát 1972-ben. 1978-ig az Utunk irodalmi folyóirat szerkesztője volt, majd Magyarországra települt. 1980-ig az ELTE Bölcsészkarán tanított a filozófiatörténeti tanszék tudományos munkatársaként, de „ellenzéki magatartása” miatt az állását elvesztette. 1981-ben kiutasították Romániából. Ezután az USA-ban a Yale Egyetemen volt vendégprofesszor, majd angol és francia egyetemeken tanított - vette észre a szomorú hírt a 24.hu.

A Kádár-korszak demokratikus ellenzékének egyik legismertebb tagja. 1985-ben résztvevője az ellenzéki csoportok monori találkozójának.

A Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ) jelöltjeként 1989-ben Budapest 14. választókerületében az ott visszahívott és lemondott képviselő, Várkonyi Péter helyén bejutott az egypárti parlamentbe. 1988-tól 1990-ig az SZDSZ ügyvivője, 1992–94 között a párt Országos Tanácsának elnöke volt. 1990-től 1994-ig országgyűlési képviselő. 2000-ben kilépett az SZDSZ-ből.

1989-től az ELTE Jogtudományi Kara filozófiai tanszékén docens, majd a Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai Intézetének főmunkatársa. 2007 óta a Közép-európai Egyetem (CEU) vendégprofesszora.

2002-től az ATTAC Magyarország alelnöke. 2008-ban a Szociális Charta egyik alapítója. 2009-ben a Zöld Baloldal Párt Európai Parlamenti (EP) képviselőjelöltje; ez év október 23-án Húszéves a Köztársaság Díjjal tüntették ki. 2010 májusától a párt megszűnéséig ellátta a Zöld Baloldal Párt elnöki posztját; ezt a tisztségét később ő maga pusztán szimbolikusnak nevezte - írja a wikipedia.hu.

Először szólalt meg súlyos betegségéről Tamás Gáspár Miklós: „Élni akarok!”

Tamás Gáspár Miklós tavaly októberben a Partizán Készületlenül című podcastjében mesélt többek közt súlyos, gyógyíthatatlan betegségéről. A filozófus elmondta, ahhoz, hogy elviselhesse a tüneteket, sok kezelésre van szüksége, ám ez igencsak megviseli a szervezetét.

„Ez egy gyógyíthatatlan betegség, amit intenzív kezeléssel tűrhető állapotban lehet tartani. Ez a kezelés eléggé próbára teszi a szervezetemet, úgyhogy hol jobban vagyok, hol kevésbé. Ha nem is annyit, mint korábban, de tudok dolgozni, a gondolkodásban nem zavar. Fájdalmaim nincsenek, jóval gyengébb vagyok a kelleténél, de közvetlen életveszély pillanatnyilag nincs” – fogalmazott, hozzátéve: két és fél éve jár onkológiai kezelésekre.

A kórházban töltött napokon betegtársai történeteinek hallgatásával üti el az időt. Elmondása szerint ezeken a történeteken keresztül teljesen új képet kapott a vidékről, valamint arról, hogy valójában milyen magányosan és kiszolgáltatottan is élnek a falusi emberek. Hozzátette azonban, elképesztőnek tartja, mennyi élni akarás van az emberekben, magát is beleértve. „Súlyos beteg vagyok, de élni akarok” – mondta.

TGM: Orbán nem számít, amit csinál, az hazudozás, gyengeség, hatalom nélküli trükközés

Öt tanács a hazának címmel megjelent terjedelmes, filozófiai tanulmánynak is beillő írása a válságba került országnak, és talán egész Európának szól. Az írás rövidebb változatban megjelenik az Amnesty International Magyarország oldalán, a teljes esszé pedig nyomtatásban az ALAP című magazinban olvasható. A lap az abban megjelent megállapításai miatt készített interjút a szerzővel, aki szerint világszinten probléma a fasizmus, a posztfasizmus, az

„UGYANIS NEM DIKTATÚRA. SŐT: NEM IS AZ ÁLLAM, HANEM AZ ERŐSZAKKAL, A KIREKESZTÉSSEL ROKONSZENVEZŐ LAKOSSÁG KÖVETI EL. A POSZTFASIZMUS EZT A RETTENETES, IRRACIONÁLIS LENDÜLETET VISZI BE A KÖZÉLETBE, AMINEK A HÁTRÁNYOS MEGKÜLÖNBÖZTETÉS A LEGFONTOSABB ALAPELEME – LÁSD MIGRÁCIÓ, LÁSD GENDERKÉRDÉS.”

Tamás Gáspár Miklós szerint az általános probléma az, hogy a

„közjó immár nem várható az állami autoritástól, mert a nemzetállami szint megszűnt, csak az egyéntől, a kis közösségektől.”

A 24.hu által szemlézett cikkben TGM szerint érdemes figyelni a különböző jogvédő, szociális, emberi jogi, nővédő, kisebbségvédő, környezetvédő vagy helyi kulturális és egyéb szervezetekre. Bízik benne, hogy

"NEM FOGJÁK HAGYNI PASSZÍVAN, HOGY BECSAPJÁK, MEGFÉLEMLÍTSÉK ŐKET, ÉS BORZALMAS GONDOLATOKAT ÜLTESSENEK EL A FEJÜKBEN.”

A tanár-diák-szülő tüntetéseket biztató jelnek látja, amely azt bizonyítja, hogy vannak morális energiák a társadalomban, szépen tudnak viselkedni, nagylelkűen, még közeledni is tudnak egymáshoz, például az egyházi iskolák a világiakhoz - írta meg a Frisshirek.hu.

A magyar kormányfőről is sarkosan fogalmaz:

ORBÁN VIKTOR NEM SZÁMÍT SOKAT EBBEN A PILLANATBAN. AMIT CSINÁL, AZ INFANTILIS HAZUDOZÁS, GYENGESÉG, HATALOM NÉLKÜLI TRÜKKÖZÉS.

Fotó: Tamás Gáspár Miklós facebook-oldala