Harmatozzatok, egek, onnan felülről, és a felhők essék az Igazat! Nyíljék meg immár a föld, s teremje az Üdvözítőt!

- éneklik évszázadok óta advent idején a templomokban. Az úgynevezett Adventi Introitus dallamívét valóban a történelem és az örökkévalóság kapcsolata hajlítja fohásszá, és összekapcsolódik benne a zsoltárokat író zsidóság, a középkori csipkés katedrálisokat építő egyház és az idei hajnali misékre siető hívek.

Mert adventben hajnali misével ébreszti a napot az egyház.

Hagyomány szerint még sötétben, reggel hatkor kezdődik, melynek végére a nap már felkel. Sötétben lépünk be a templomba, és reggeli fényben lépünk ki belőle. A fagyos téli hajnalokon számos templomban kis agapéval, azaz szeretetvendégséggel várják a betérőket, forró teával, zsíros kenyérrel.

Bár a keresztények - szemben a zsidósággal - úgy tartják, hogy megérkezett a Messiás, mégis így advent idején belehelyezkedünk az ő várakozásukba is, és újraéljük azt a vágyakozást, ahogyan eleink várták a megígért Megváltót. Ezzel készülünk arra is, hogy

testi megszületése után a szívünkben is megszülessen az Úr.

A Szólj be a pap által szervezett a Hitedet megvetted már? című estjén - amelyről hamarosan a Frisshirek.hu-n is beszámolunk - azt a kérdést tettem fel a lelkészeknek és papoknak, hogy mennyire fontos része a végidőre való várakozása az adventnek. Markláry Ákos görögkatolikus pap, a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége elnöke válaszában kiemelte, hogy

az adventi lelkület a kereszténység maga.

Manapság háttérbe szorult és a világvége popkulturális feldolgozása miatt azt hisszük, a végidő valami vérfagyasztó katasztrófa lesz, holott épp ellenkezőleg! A Szentírás szerzői reménnyel várták Krisztus visszaérkezését, és ezt

a reményt be kell csempészni a mindennapokba!

Fabiny Tibor püspök válaszul felidézett egy keresztyén tanítást, amely szerint 4 adventus van. Az első volt Jézus történeti megszületése, a második az, amikor a szívünkben megszületik az Úr, a harmadikra a halálunk kerít alkalmat, míg a negyedik valóban a végidő.

Ezt a furcsa, varázslatos várakozást szőtték bele a hajnali misékbe, amely hagyományt leginkább Közép-Európában, különösen a magyar katolikusság körében ápolják. De - mint a Frisshirek.hu-n írtunk róla - imádkoznak hajnali miséket a muzulmán többségű Albániában is.

Nem csoda, hogy ottjártakor még a református miniszterelnökünk is felkeresett egy tiranai templomot.

Orbán Viktoron kívül a hajnali misék hangulata számos magyar művészet megihletett. A legismertebb talán Ady Endre gyönyörű alkotása, A Sion hegy alján, aki szintén - a kormányfőhöz hasonlóan - reformátusként merengett el a rorátén:

Borzolt, fehér Isten-szakállal, Tépetten, fázva fújt, szaladt, Az én Uram, a rég feledett, Nyirkos, vak, őszi hajnalon, Valahol Sion-hegy alatt. [...] Rórátéra harangozott.

A vidéki, falusi templomokban általában valóban továbbra is hatkor kezdődik a hajnali mise, de Budapesten van ebben egy kis rugalmasság. Amikor saját roráte alkalmamnak néztem utána, vettem észre, hogy a belvárosi sok templom között külön keresni kell azt, ahol nem fél 7-kor vagy 7-kor, hanem hatkor kezdődik a mise. A Lehel tériben például fél hetes a szokás, a Szent István Bazilikában azonban hétkor, és az oldalkápolnában imádkozzák.

Az Angyalföldi Szent Mihály Plébániatemplomban azonban a hagyományos hatórási a hajnali mise,

igaz, utóbbiban hétköznapokon csendes misét imádkoznak, így a gyönyörű adventi dallamok elmaradnak, azt csak szombaton pótálják be, amikor szeretetlakomára is várják a még hétvégén is hajnalkor kelőket.

Az idei hosszúra nyúló adventből még maradt egy jó hét. Aki - akár nem vallásosan is - szeretne kicsit elcsendesedni, az énekektől felmelegedni munkába indulás előtt, vagy imádsággal készülne az ünnepre, hétköznapokon és szombaton még felkeresheti a leginkább hazánkban megőrzött adventi, hajnali misét.

A képet a szerző készítette a Szent István Bazilika oldalkápolnájában egy hajnali misén.