A könyvbemutatót megelőzően Marosvári Attila a frisshirek.hu-nak elmondta: nem gondolta soha, hogy ezzel a témával foglalkozni fog. Az apátfalvi vérengzés kapcsán készített könyve kapcsán vetődött fel a kiadónál, hogy egy konferencia kapcsán készítsen tanulmányt az 1918. november eleji Csanád megyei erőszakról. Rengeteg anyagot találta, úgyhogy ez nem egy tanulmány, hanem egy kötet lett.
A makói történész eredetileg más időszakokkal foglalkozott korábban, egy véletlen kapcsán került kapcsolatba az apátfalvi eseményekkel is, amiből megszületett a kötet. Az egész kiindulópontja az volt, hogy az egész Csanád megyei anyag hazakerült Makóra néhány éve és általában a 19. századi anyagokat kutatták, a 20. századit kevésbé.
Csanád megyét 1950-ben választották ketté, egy része Csongrád megyéhez került, a másik Békéshez, így a dokumentumok egy része a Békés Megyei Levéltárban van. Az Országos Levéltárból is használt forrásokat és a Hadtörténeti Levéltár magyar hatóságok jelentései, továbbá a plébániák feljegyzései is hasznosak voltak.
- jelentette ki Marosvári.
Általában agyonvert jegyzőkről, tömegmészárlásokról olvashatunk a téma kapcsán, Csanád megyében nem így volt. A történész ismertette: összesen 12 halálos áldozat volt, ebből 1 személyt a lázadók gyilkoltak meg, egy véletlen miatt: egy 15 éves zsidó fiatal szüleinek üzletét Nagybánhegyesen éppen kirabolták és az egyik rablót egy szuronnyal véletlen leszúrta, őt pedig meglincselték. A csendőrök néhány helyen belelőtték a tömegbe, így volt néhány vétlen áldozat is. Azonban vérengzések nem történtek. Az erőszak inkább verbálisan zajlott, azaz fenyegetések révén.
Marosvári elárulta, lesz egy harmadik kötet, ez a román megszállás Csanád vármegyei eseményeit mutatja be. A vármegye 1919. április végétől - Makó kivételével, ahol csak júliusban jöttek be a románok, - román megszállás alatt volt 1920. február végéig - ezt vizsálja a készülő könyv. A köztudatban az van, hogy a románok fosztogattak, rekviráltak, de ez is sokkal árnyaltabb. Voltak, amiket meg akartak szerezni, nyilván itt kevésbé fosztogattak, hiszen ha a versailles-i rendezés során megkapják, akkor miért fosztották volna ki. Például Mezőhegyesen elvitték a lovakat, Nagylakon nem bántották a kendergyárat, nem volt idejük, hogy elvigyék a gépeket. Makó és környéke ugyanakkor katonai megszállási zóna volt, itt viszont durván rekviráltak, ami az apátfalvi vérengzéshez is vezetett - fejtette ki Marosvári Attila.
Az Erőszak és hatalomátrendeződés Csanád vármegye falvaiban c. kötetet itt lehet online elolvasni, a többször említett apátfalvi eseményekről szóló könyv pedig itt olvasható.
Fotó: Marosvári Attila a kép közepén. A szerző felvétele.