Betelt a jászberényi városháza fala. Ismét emléktáblát avattak, a dicsőséges tavaszi hadjárat és a jász történelem egyéb jelesei mellett a város leginkább kitüntetett helyszínén Gorjanc Ignác és társáról, László Károlyról emlékeztek meg.
– mondta az egyik megemlékező a tömegből, de a beszédet tartók is hasonló elismeréssel szóltak a Lehel Hűtőgépgyárat megalapító, majd 33 évig vezető Gorjancról és a mellette főmérnökként dolgozó László Károlyról. Sem jász, sem jászberényi egyikük sem. A redemptus felmenőkre pedig mi, jászok, igen érzékenyek vagyunk, Gorjanc és László mégis örökre beírta magát Jászberény történelmébe.
A Gépipari Tudományos Egyesület ötletéhez csatlakozott az Electrolux (a néhai Lehel Hűtőgépgyár tulajdonosa), a Jászberényi Városvédő és Szépítő Egyesület, de az önkormányzat is. Az ünnep házigazdája Szikra István volt, aki a Szikra Galéria életre hívójaként is ismert.
Gorjanc Ignác és László Károly munkásságát a Gépipari Tudományos Egyesület (GTE) nevében az országos elnök, Takács János és a GTE Háztartási Gépek Szakosztály részéről Metykó Béla mutatta be. Mindketten kiemelték, hogy Gorjanc és László saját döntéseiknek és vállalásaiknak köszönhetően formálták környezetüket. Nem féltek addig járatlan utakra lépni, és dacoltak a buktatókkal a kitűzött célokig vezető úton.
Bár pejoratívként használták, hiszen a szocialista gazdaságban nem a fogyasztás lett volna a cél, mégis jelentett egyfajta fejlődést mind társadalmi, mind technikai szinten.
Ahogy a nyugat kis szigete lehetett a Hűtő és Jászberény annak köszönhetően is, hogy Gorjancék a pártállami vezetésnél elérték, hogy szakmai kapcsolatok alakulhassanak ki nyugati cégekkel. Így jöhettek létre nemzetközi termékvásárok, vagy nyugati gyárlátogatások és ösztöndíjak, amelyekre abban az időben más keretek között nem volt mód. Sőt engedélyt kaptak arra is, hogy „az imperialista villágba” exportálhassák a Lehel termékeit, amelyek messze nem csak a hűtőgépek voltak.
Gorjanc Ignác és László Károly közösen alkottak nagyot Jászberénynek és az országnak, de közösen voltak abban is, hogy halálukig dolgoztak. Nem arathatták le munkájuk gyümölcsét hosszú és boldog nyugdíjas éveikben. Megadatott ez azonban az utókornak, ahogy hálával tartozhatnak nekik azok az ezrek és tízezrek, akik gyárépítésüknek és fejlesztéseiknek köszönhetik munkájukat és kenyerüket.
Több adott azonban a Hűtő Jászberénynek munkahelynél. Életmódot és identitást. A XX. és a XXI. századot a nyugattól elzárt Magyarországban.
A képeket a szerző készítette, a borítóképen Budai Lóránt polgármester és Takács János, a GTE elnöke leleplezi az új emléktáblát.