Miskolcon gyűltek össze és Miskolcról adtak elő a régió etnográfusai
Hogyan hatottak egymásra Miskolc és mai városrészei, a múlt században hozzákapcsolt több kis falu? – ez volt az egyik fő témája az északkelet-magyarországi régió néprajzkutatói, valamint múzeumi szakemberei műhelytalálkozójának, melyet a Miskolci Akadémiai Bizottság Erzsébet téri székházában rendezek meg. A program fő célja minden évben azonos: a szakemberek itt ismertetik a legújabb kutatási témáikat, eredményeiket, terveiket egymással és az érdeklődő közönséggel.
Az esemény első részében a Herman Ottó Múzeum munkatársai referáltak a Falu a városban című projektjükről – mondta el a Frisshirek.hu-nak Petercsák Tivadar nyugalmazott egyetemi tanár, etnográfus.
Falu a városban projekt azt vizsgálja, hogy a Nagy-Miskolc létrejöttekor az elmúlt évszázadban milyen, valaha önálló települést csatoltak Miskolchoz. Ilyen volt többek között Görömböly vagy Hejőcsaba is. A múzeum kutatói ezekben a városrészeken vizsgálódtak, és a mostani eseményen arról számoltak be, hogy az összeolvadás egyrészt milyen változásokat hozott a falvak életében, másrészt hogyan járult hozzá a jelenlegi Miskolc fejlődéséhez, bővüléséhez, hogyan segítette elő a megyeszékely kulturális sokszínűségét
– mondta.
A témában Tóth Arnold a görömbölyi identitás változásáról és annak szimbolikus tereiről, Bodnár Mónika pedig Görömböly 18-20. század között etnikai és felekezeti viszonyairól beszélt a sok más előadás mellett.
Miskolc és Nagy Miskolc
Egy időutazó bizonyára meglepődne azon, hogy mekkora területet említünk ma Miskolc néven. A történelmi Miskolc, a belváros és a környező utcákat jelentette a Szentpéteri (sajószentpéteri), a Győri (diósgyőri), a Csabai (hejőcsabai) és a Zsolcai (felsőzsolcai) kapukkal bezárólag.
Az a Miskolc, amit Nagy-Miskolcnak is nevezünk 1945. január elsejével jött létre a történelmi Miskolc, Diósgyőr és Hejőcsaba egyesítésével. Az összeolvadással kialakult ipari, kereskedelmi, egyetemi, kulturális és idegenforgalmi központnak az ötlete már korábban megszületett, több egymást követő polgármester is lépéseket tett felé, különösen Hodobay Sándor 1922 és 1935 között.
A három települést már az 1900-as évek elejétől villamos, pontosabban az összevonásig helyi érdekű vasút is összekötötte. Miskolc jelentőségét ebben az időben emelte egyre növekvő népessége, valamint hogy a régió másik jelentős városa, Kassa a trianoni békeszerződést követően határainkon túlra került. A régióközponttá váláshoz már több létesítmény adott volt: az ipari központtá fejlesztés a Diósgyőri Vasgyárra alapult, a kulturális szerepkört a Miskolci Nemzeti Színház és a Herman Ottó Múzeum töltötte be, az 1950-es években az egyetem létrehozására is sor került. Az elcsatolt területekről több intézmény települt a városba, és új középületek is épültek (Zenepalota, Postapalota, Erdészeti palota, de a turizmusban fontos szerepet betöltő Palotaszálló is ekkor épült).
Görömböly, Hámor és Bükkszentlászló is jött
1941 és 1945 közt a második világháború miatt a város népessége több mint harmincezer fővel csökkent, de a városegyesítésekkel és az ipari központtá válással növekedni kezdett, 1950-re már meghaladta a százezret. Miskolchoz 1951-től további településeket is hozzácsatoltak: Görömbölyt 1950-ben, Hámort (Alsó- és Felsőhámort, Lillafüredet, Ómassát és Újmassát) szintén 1950-ben, éppúgy, mint Szirmát is. Végül 1981-ben Bükkszentlászló csatlakozott Miskolchoz.
Fotó: Horváth Csongor