A meteorológiai szolgálat az MTI által szemlézett tanulmányban az indián nyárnak vagy vénasszonyok nyarának is nevezett meleg őszi periódusokat, valamint az októberi átlagos napi maximumhőmérsékletek alakulását vizsgálta 1901-től, hogy kiderüljön, az éghajlatváltozás miként hat ezeknek az őszi, derűs napoknak a gyakoriságára.
Mint írták,
A leginkább az Alföld déli területein, valamint Nyugat-Magyarországon nőtt a havi maximumhőmérséklet – egyes helyeken akár 1,9 fokkal is –, a legkevésbé pedig az Északi- és a Dunántúli-középhegységben, valamint a Dél-Dunántúlon, egyes helyeken mindössze 1,2 fokkal.
Az elmúlt 30 év átlagát tekintve jellemzően
A legkevesebb Nyugat-Magyarországon, valamint a magasabb tengerszint feletti magasságú régiókban fordult elő, ezeken a területeken átlagosan 0-4 nap indián nyári nap volt. Az 1991-2020 közötti időszak országos átlaga 14,2 nap.
Nyugat-Magyarországon, illetve a Dunántúl egyes vidékein 3-5 nap volt a növekedés, de Kelet-Magyarország felé haladva egyre csökken a változás mértéke, a Nyírség egyes részein pedig nem következett be szignifikáns változás, és ez igaz a hegységek vidékeire is.
Az öt legmelegebb október a 121 éves idősorban 1907 (21,4 fok), amelyet 2019 (21,0 fok) és 1943 követ, de 20 fok felett alakult 1966 és 2018 októberi átlagos napi maximumhőmérséklete is.
Az indián nyári napok száma 1901 óta 5,5 nappal nőtt Budapest belterületén, a legtöbb ilyen nap 2019-ben és 1943-ban fordult elő (30-30 nap), de
Illusztrációs fotó: Pixabay