A vízimadarak védelme napjainkban kiemelt feladata a természetvédelemnek, s ezt leginkább a természetes jellegű vizes élőhelyek megóvásával lehet elérni – olvasható a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság oldalán.

Mint írták, a Zagyva felső szakaszain ezek a természetes jellegű vizes élőhelyek sajnos már teljesen eltűntek a mederrendezések és lecsapolások következtében. Az idei őszön egy extrém eseménynek köszönhetően azonban mégis visszatért az élet a folyóvölgybe. A Bátonyterenye mellett található Maconkai-víztározó vízszintje ugyanis drasztikusan lecsökkent a súlyos vízhiány miatt, így a vízimadarak százai jelenhettek meg rajta. Köztük olyan különleges fajok is feltűntek, melyeknek eddig alig-alig volt ismert előfordulásuk a térségben.

A BNPI elárulta, miért is jó az imént említett szárnyasoknak az alacsonyabb vízszint: a vízimadarak egy jelentős része gázlómadár, akik a hosszú lábaikkal a vízben sétálva szerzik a táplálékukat. Amennyiben túl mély a víz, úgy nem ér le a lábuk az aljzatra, és nem tudnak táplálkozni. Van továbbá egy igazán különleges fajcsoport is, amely a sekély vízhez kötődik, ők a partimadarak. A parti zónában táplálkoznak, innen kapták a nevüket. Számukra elengedhetetlen, hogy iszappadok is kialakuljanak, ugyanis csak itt képesek megszerezni az apró ízeltlábúakból és a férgekből álló táplálékukat. Ezek az iszappadok csak a folyamatos vízszintváltozás következtében jöhetnek létre.

Sokan úgy gondolják, hogy a mesterséges víztározók nagyon gazdag élővilágnak adnak otthont, ez azonban csalóka ábránd. Az emberi szem számára ugyan esztétikus az állandó vízszint és az ápolt gyepek a tóparton, ám az élővilág számára ez rendkívül szegényes élőhely. Valaha a Zagyva is rendszeresen kiöntött, és jelentős árterületei voltak. Ezeken az árterületeken vizes élőhelyek jöttek létre, melyeknek része volt a folyamatos vízszintingadozás. Az áradáskor nagyobb vizek jelentek meg, nyáron leszáradtak, egy-egy nagyobb eső révén újra feltöltődtek. Ennek megfelelően mindig alkalmas élőhelyet biztosítottak a vízimadaraknak. Ezt a nagyszerű rendszert az ember szabályozott folyómederrel, és állandó vízszinten tartott mesterséges víztározókkal váltotta fel. A valaha volt sekély vizek mély vízzé változtak, a vízimadarak így teljesen eltűntek a régióból megfelelő táplálkozóhely hiányában – hangsúlyozta a BNPI.

Hozzátették: fontos lenne, hogy ismét legyenek alkalmas vízimadár élőhelyek a térségben. Ezt bizonyítják az idei megfigyelési adataik, amelyeket a lecsökkent vízszintű Maconkai-víztározón gyűjtöttek kollégáik. Amint megjelentek az első iszappadok augusztusban, rögtön jelentős mennyiségű vízimadár vette birtokba a területet. Az iszappadokon partfutók, cankók és lilék táplálkoztak, a sekély vízben csörgő récék és kócsagok kutattak táplálék után, a part mentén esténként több száz billegető gyűlt össze. Nem véletlen, ugyanis a Zagyva-folyót sok madár követi vonulása során. Amennyiben azonban nincs megfelelő pihenőhely, úgy kénytelenek továbbrepülni.

A vízimadár-védelem egyik kiemelt feladata, hogy a vonulási útvonalak mentén (így a Zagyva-völgyében is) hálózatosan, megfelelő mennyiségű vizes élőhely álljon rendelkezésére a madaraknak. A hosszú vándorút ugyanis rendkívül kockázatos, amennyiben nem tudnak bizonyos időközönként pihenni és táplálkozni, úgy kudarcba fulladhat utazásuk.

Fotó: Barázdabillegető – Molnár Márton/BNPI