Már az első kérdésnél összecsaptak a felek a Szólj be a papnak! szeptember 5-i estjén. A mihaszna egyház, avagy mi haszna az egyháznak? címmel meghirdetett vitán Bedekovics Péter református, Homoki Pál, evangélikus lelkész, Kunszabó Zoltán, római katolikus diakónus Gulyás Mártonnal, a Partizán alapító-főszerkesztőjével vitatkoztak Zila Gábor, a Református Közéleti és Kulturális Alapítvány ügyvezetője moderálásában.
Demokratikus, antidemokratikus vagy egyik se?
A moderátor elsőként ugyanis azt az egyszerűnek tűnő kérdést vetette fel, hogy résztvevők – lehetőleg személyes véleménye – szerint mi az egyház. A lelkészek természetesen szépen megvallották a tanult definíciókat arról, hogy az egyház közösség, ahol a kapocs Isten, és az arra ráépülő intézmény csak másodlagos, az elsődleges szerepe a közvetítés, és azokat az embereket fogja egybe, akik Jézus által keresik a beteljesülést. Gulyás Márton azonban máris lerántotta a válaszokat a földre – elnézést kérve a protestáns felekezetek képviselőitől, hogy számára az egyház fogalma, lévén ő is katolikus, az a katolikus egyházat jelenti -, szerinte
amely finoman szólva is elég korlátozott módon adott teret magán belül a demokratikus értékeknek. Miközben hatalmas kulturális teljesítmények fűződnek hozzá, és azokat inspirált, addig hatalmas szenvedések is tapadnak a nevéhez. A keresztények sokféleségét tekintve szerte a világban Ferenc pápától Erdő Péteren át Németh Sándorig, a Hit Gyülekezete vezetőlelkészéig nagyon sokat meg lehet tudni magáról az emberiségről is.
A Partizán alapító-főszerkesztője ugyan hangsúlyozta, hogy jellemzését nem értékítéletként adta közre, hanem ténymegállapításokat akart csokorba foglalni, Kunszabó Zoltán katolikus diakónus máris nagyon eltalálva érezte magát a pár kritikusabb megjegyzés által, és leginkább a politikai intézmény minősítésen és demokratikus értékek hiányán ment a vita percekig. Önkritikusan azonban megjegyezte, hogy az mindenekelőtt a katolikusok kritikája, ha saját önképük ennyire nem jut el a nem katolikusokhoz, és az egyházról ennyire másként gondolkodnak. Kunszabó Zoltán hozzátette, hogy az egyház más paradigmában született, mint ahogy a Gulyás Márton által említett értékekről a modernitásban gondolkodunk.
Gulyást azonban meglepte az, hogy kérdéses az egyház politikai intézményi mivoltja, és sajnálkozott azon is, hogy a demokratikus értékek hiányát magyarázni szükséges.
A protestáns lelkészek azonban itt már beszálltak a vitába, hogy az ő felekezeteikben épp hogy nagyobb tér jut a közösség akaratának, mert a hierarchia náluk teljesen másként működik, a lelkészek sorsáról mindig a gyülekezet dönt. Bedekovics Péter azt pedig külön meg is köszönte Marcinak, hogy politikai intézményként hivatkozott az egyházra, hiszen őt az szokta bántani, hogy a liberális világnézet szerint a keresztényeket hitükkel a négy fal közé zavarnák. Kunszabó Zoltán azonban ismét rákontrázott a Partizán alapítójának azon megjegyzésére, amely szerint az egyház rendre összefonódik a mindenkori világi politikai hatalommal, azzal, hogy "igenis gyakran az is előfordult a történelemben, hogy ez a politikai hatalom üldözte az egyházat". A békepapok szerinte marginális és megvetett kisebbséget alkottak az egyházban. (Ezzel szemben a valóság az, hogy a Kádár-rendszer végére egyértelműen az egyházellenes hatalom támaszává vált a társadalomban az egyház, szemben azzal, ahogy a lengyeleknél mindvégig megőrizte ellenálló arcélét – a szerk.)
Az a baj, hogy túl gyenge az egyház!?
Az első kérdés paprikás hangulata után a nehezebbnek és konkrétabbnak tűnő második kérdés végére azonban már egyetértésre jutottak a felek. Zila Gábor ugyanis arra volt kíváncsi, hogy Mi a feladata az egyháznak.
Homoki Pál megismételte az egyház-definíciónak adott válaszát, amely szerint a közvetítés a feladata, az örömhír továbbadása, jobbá tenni a világot. Majd az előbbi vitára reflektálva megidézte Mahatma Gandhit, aki állítólag egyszer azt mondta a keresztényekről, hogy egyetlen baja velük az, hogy nem keresztények, tehát nem töltik be a feladatukat.
Gulyás Márton szerint mindenképpen abban ragadható meg, hogy a közösség jóllétéről gondoskodik, lényegében reményszolgáltatást kell nyújtania a társadalomnak hittől függetlenül. Azért egy elvárást ő is megfogalmazott az egyház(ak)kal szemben, mégpedig azt, hogy bár jobban tudatában lenne annak a hatalomnak, amely a kezében összpontosul, hiszen még a XXI. századi fejlett civilizációnkban is páratlan hatással élhet az őt körülvevő világra, ehhez képest nagyon csekély módon él ezzel. Miért nem foglal állást például határozottan abban a kérdésben, hogy a kilakoltatás bűn? Kunszabó Zoltán a kérdéskör átvitatása végén úgy tűnt, kezdi megérteni Gulyás Mártont és megszólalt,
Erre Gulyás Márton gyorsa lecsapta a felvillant reményt, megdicsérve a szervezőket, hogy az ilyen viták évszázados történeti konfliktusokat oldhatnak fel.
A moderátor alaphangot adó két kérdését követően a közönségé lett a mikrofon. A teltházból és az inspiráló, parázsló vitából fakadóan volt is felszólaló bőséggel. A sok-sok vita közepette egy egyetértő pont itt is kialakult a felek között, amikor Gulyás Márton arról beszélt, hogy kamaszkorában mennyire fontos volt a nyitott templomok léte, ahová csak úgy beülhetett a békét és útmutatást kereső fiatal. Mennyire fontos közösségépítő teret nyújthatna ezáltal az egyház az amúgyis atomizálódó, elmagányosodó magyar társadalmunkban.
Az egyház szerelmes a fiatalokba
Az egyik kérdező minden finomkodás nélkül belegyalogolt a sűrűjébe, felvetve azt, hogy mit tegyen az egyház a melegházasság és az abortusz kérdéskörében, amelyről azonban kulturált módon tudták egyet nem értésüket megfogalmazni a résztvevők, és azért némi közös nevezőre is jutottak. Hiszen sokkal fontosabb a megelőzés, mint hogy már az abortusz megítéléséről kellene vitázni. Az érett szexuális kultúra kialakításában pedig ismét csak komoly szava és lehetősége van az egyháznak. Gulyás Márton azért azt sérelmezte, hogy az egyház tanításának merev ismételgetése életidegen a mai világban, és nem nyújt segítőkezet. Kunszabó Zoltán ugyanis csak a tiltott és a megengedett dolgokat ismételte a realitások tudomásulvétele nélkül, amelyet a kérdezők között az egyik fiatal lány is az egyház szemére vetett, megköszönve Gulyás Mártonnak azt, hogy tükröt tart a keresztényeknek. Kunszabó Zoltán azonban a fiatal lánynak megrendülten válaszolt. Elmondta, hogy minden keresztény közösségszervező ismerőse azon kínlódik, hogy a fiatalokat megszólítsa, majd felállva hozzátette:
Homoki Pál evangélikus lelkész a katolikus egyház védelmében elmondta, hogy hatalmas érték a léte, egyben nagy teher, amit hordoz, ugyanis a legprofibb franchise-hoz hasonlítható, viszont ezt a szolgáltatását ő már 2000 éve nyújtja, mert
A keresztényekkel szembeni kritikával pedig azt fogalmazta meg, hogy ne legyünk önzők. Jézus ugyanabban a helyzetben, mint tegnap, a Szólj be a papnak eseményén voltunk, ahol már a légy sem tudott volna nagyon zümmögni a levegőben, hozzá a tetőt megbontva leeresztett bénát nem elzavarta, hogy megszakítják tanításában, hanem máris meggyógyította. Az sem járja, hogy folyamatosan a javaink miatt aggódunk, hiszen nem azok vagyunk, amink van. A fagyhalálok megszaporodásál fenyegető gazdasági válságról Kunszabó Zoltán azért végtére majdnem megfogalmazta azt, hogy lényegében ő is a közvetlen segítésben, kvázi bázisdemokratikusan működő társadalomban hisz, mint a nagy központi megoldásokban.
Gulyás Márton a vita zárásaképp kiemelte, "milyen kár az a rengeteg energia, amit arra pazarolunk, hogy megkülönböztessük és elválasszuk magunkat egymástól, ahelyett hogy közösen élnénk a cselekvő szolidaritás lelkületét, amelyhez képest minden világnézeti kérdés másodlagos. Az itt jelenlévők nem felelősek az egyházban elkövetett pedofil borzalmakért, ahogy Gulyás Márton sem a baloldal örve alatt elkövetett egyházüldözésekért. Jó volna már ezeken túl lenni!"
– ebbéli felkiáltásával mélyen egyetértettek a vitázó felek és a hallgatóság is. Utóbbira bizonyíték az is, hogy a vita végét vastaps zárta, amellyel a közönség nemcsak amellett tett hitet, hogy szükség van kulturált, világnézeteken átívelő vitára, hanem szükség van a hitében erősebb és bátrabban cselekvő egyházra.
A fotót a szerző készítette.