Biztosan állíthatjuk, hogy a mai férfiaknak nincsen könnyű dolguk, hiszen számtalan kimondott (és kimondatlan) elvárás van nekik szögezve, és ember legyen a talpán, aki mindegyiknek meg akar vagy meg tud felelni.

Anno, mikor a nőknek nem volt szabad dolgozniuk vagy nem szavazhattak, amikor annyi dolguk volt, hogy neveljék a gyerekeket és vezessék a háztartást, aránylag könnyű volt Férfinak lenni. Ha az ember képes volt anyagilag gondoskodni a családjáról, már nyert ügye volt. Ha emellett arra is gondolt, hogy az asszonyt meglepje egy csokor virággal, esetleg focizni tanította a fiait, akkor maga volt a főnyeremény. Ma már ez koránt sem ennyire könnyű.

Ma a nők talpraesettek, véleményük, képesítésük és céljaik vannak. Ráadásul rendelkeznek számos olyan kompetenciával, ami lehetővé teszi számukra, hogy elérjék, amire vágynak. Emellett pedig a 21. században számos olyan nő van, akinek nem elég az „anya és feleség”-szerep.

De mit jelent ma Férfinak lenni? Mit jelent ez egyáltalán és miért nehéz?

A férfiasság egy fogalom. Nem olyasmi, amit meg lehet venni egy boltban. Ez egy elképzelés - és még csak nem is egy különösebben jól átgondolt elképzelés, mert a férfiasság példaképei, amelyekre az emberek felnéznek, gyakorlatilag nemzedékről nemzedékre változnak.

Például a 18. századi francia férfi ideál láttán, ma alighanem könnyesre nevetnénk magunkat. Vagy az 1950-es évek filmjei, melyekben a férfi mintakép a csendes és erős szerep volt.

A nők többek között azért mondhatják, hogy imádják a férfiasságot, mert ez gyakorlatilag bármit jelenthet, amit csak akarnak. Az egyiknek egy olyan férfit jelent, aki horgászik, a másiknak azt, aki elhivatottan neveli a gyerekeit, míg megint másnak azt, aki bankot rabol. Nincs egységes definíció a férfiasságra.

Ez azonban nem ok arra, hogy egyesek anyagi nyerészkedés címén ne akarják eladni a többi férfinak az Igazi Férfiasság Titkát. Az állítólagos titok árusítói aztán jól megszedik magukat, miközben olyan szerepeket és gondolatokat kényszerítenek rá a férfiakra, melyekről azt gondolják, a legnagyobb találmány a melegvíz óta.

De ez nem, hogy nem hasznos, hanem kifejezetten káros társadalmunk férfiaira nézve. A jóhiszemű pasi, aki változtatni akar az életén, bedől egy ilyen műmájernek, odaadja neki minden pénzét, és benyeli azt a sok maszlagot, amit az mond neki. A végeredmény? Egy férfi, aki még annyira sem ismeri saját magát, mint korábban.

Egy 2008-ban publikált harvardi tanulmány szerint "a férfiak viselkedési szokásairól alkotott hiedelmek az egészséges viselkedés útjában állhatnak". Az érdekesség kedvéért pedig ez az egyik oka annak, hogy a férfiak sokkal nagyobb valószínűséggel lesznek öngyilkosok, de sokan küzdenek depresszióval, szorongással, függőséggel vagy más belső problémákkal is.

Nem csoda hát, ha világunk férfiai nem hozzák azt, amit elvárnak tőlük.

Beszélnünk kell a férfiakról. Azokról a férfiakról, akik nem elégedettek az életükkel, és tudni akarják, hogyan változtathatnak rajta. Férfiakról, akik depresszióval, szorongással, függőséggel vagy más belső problémákkal küzdenek. Férfiakról, akik próbálják megtalálni a helyüket ebben a világban, de nem hiszik, hogy valóban van ilyen számukra. Férfiak, akik úgy érzik, hogy a társadalom cserbenhagyta őket, mert a férfivá válásból fakadó nyomás olyan nagy, melyet nem bírnak el.

Minden férfi más-más problémákkal küzd és nincs, aki megmutatná nekik, hogyan legyenek azok, akik lenni szeretnének.

„Nehezek a mindennapok. A társadalom azt várja tőlem, hogy eltartsam a családom, legyen feleségem, három gyerekem, kertesházam és egy labradorom. Ez mind szép és jó, szeretem a feleségem és a gyerekeim is, mégis néha úgy érzem, egy ördögi körben vagyok, vagy taposom a vizet, de nem haladok sehova. Nyomás van rajtam, társadalmi nyomás, hogy így kell, ennek kell megfelelnem és ha nem így élek, akkor nem vagyok igazi férfi. Frusztráló.” – nyilatkozta egy neve elhallgatását kérő családapa.

Jó példa ezen nyilatkozónk arra, hogy bélyeget ragasztunk az emberekre, a férfiakra, mi az a viselkedés vagy élet, amit társadalmilag elfogadunk és aminek mentél élni kell. És sajnos az a tapasztalat, hogy ebbe a skatulyába nem mindenki fér bele, vagy legalábbis, nem mindenki érzi jól magát benne.

Tudtad, hogy a férfiak többször tapasztalnak depressziót, mint a nők (bár erről nem beszélnek), és gyakran túlságosan zavarban vannak vagy szégyenkeznek ahhoz, hogy szakszerű segítséget kérjenek? Kérdések dúlnak bennük, melyekre nem kapnak választ.

Gondok gyötrik őket, melyekre nincsenek megoldásaik. Persze az sem segít a helyzeten, hogy mostanra az elszánt és magabiztos nők számos szerepet átvettek: sok esetben ők a családfenntartók, a vállalkozók, a kenyérkeresők, üzletasszonyok, akik gyakorlatilag egzisztenciális válságba is sodorják életünk férfiait, persze nem szándékosan.

Az igazság az, hogy nem mindig tudjuk, miért vagyunk a világon. De, amikor azt érezzük, hogy az életünk jelent valamit, az egy nagyon nagy lépés az igazi férfivá válás során.