2021. december 25-én indult útjára az emberiség történetének legnagyobb szabású és legdrágább tudományos programja, a James Webb infravörös űrtávcső. Az eszköz egy hónap alatt ért el a végső pozíciójához, a Földtől másfél millió kilométerre lévő Nap-Föld L2 Lagrange ponthoz, majd több hónapnyi üzembeállási és kalibrációs szakaszt követően idén július 11-én, hétfőn kezdte meg a több mint egy évig tartó tudományos programjának első szakaszát.
A Webb-űrtávcső útja természetesen rengeteg kutató érdeklődését felcsigázta, nemzetközi szinten több mint ezer pályázó szeretett volna részt venni a 2022 nyara és 2023 vége között zajló mérési időszakban. A beadott pályázatoknak negyede bizonyult sikeresnek, köztük a Szegedi Tudományegyetemé is - ezzel pedig az SZTE Európa élmezőnyébe is került a tudományos szerepvállalás tekintetében az egyetem közleménye szerint.
A James Webb-űrteleszkóp a világegyetem részleteit figyelemreméltó élességgel tudja rögzíteni, és sok olyan galaxis pislákoló fényét mutatja meg, amelyek az univerzum legidősebbjei közé tartoznak. Bill Nelson, a NASA vezetője elmondta, hogy a csatolt kép megmutatja, ahogy a galaxisok fénye más galaxisok körül kanyarogva évmilliárdokat utazik, míg a teleszkópot el nem éri.
Az első képet előzetesként tették közzé a JWST több nagy felbontású színes képének bemutatása előtt. A Szegedi Tudományegyetem kutatói többek közt arra is keresik majd a választ, hogy vajon „kozmikus porgyárak-e” a nagy tömegű csillagok életét lezáró, gigantikus energiakibocsátással járó szupernóva-robbanások, vagy sem. A kozmikus porszemcsék számos asztrofizikai folyamatban, többek között a molekulaképződésben és a bolygókeletkezésben is nagyon fontos szerepet játszanak.
Szalai Tamás, az SZTE TTIK Fizikai Intézet, Asztrofizikai Kutatócsoport munkatársa, aki társ-témavezetőként egy, közreműködőként pedig további három nyertes pályázat révén használhatja majd a Webb-űrtávcső adatait, úgy nyilatkozott a projekt kapcsán, hogy „a 2666 számú program társvezetőjeként a vizsgálat és a mérések során a Webb-űrtávcső infravörös tartományban való érzékenységére építünk, ami kimondottan a robbanás utáni folyamatokra adhat megfelelő vizsgálati lehetőséget. A vizsgálatok egyik központi kérdése az, hogy a csillagrobbanásokat követően (vagy esetleg már előbb) mennyi idő alatt és mekkora mennyiségben jönnek létre porszemcsék, és hogy ez a por lehet-e a később, a környező, fiatal csillagrendszerekben kialakuló bolygók alapanyaga”.
A projektben részt vesznek még társ-témavezetőként, illetve közreműködőként a szintén Szegeden végzett kutatók, Gáspár András és Apai Dániel is, akik jelenleg mindketten az Arizonai Egyetem munkatársai. „Ami igazán nagy öröm számomra, hogy eredményeket és példákat tudunk felhozni, amivel inspirálhatjuk a fiatalokat. Abban bízok, hogy ezzel többen kapnak kedvet, ahhoz, hogy érdemes természettudománnyal foglalkozni a Szegedi Tudományegyetemen is, például mert innen is elérhető a világ legjobb űrtávcsöve” – összegezte gondolatait Szalai Tamás.
Kép forrása: NASA